Konrád György idézet

Amikor odaadóan figyelem a másikat, észreveszem benne a csodát. (...) A csoda szivárványív a másik körül, a szerelmes meglátja. [Részletek]

A ház mindig hűtlen, mert vagy előbb elpusztul, mint te, vagy túlél téged, és hajlékot ad bárkinek, bárminek. [Részletek]

Minél idősebb lesz az ember, annál több distanciával képes rálátni az életére. Ez a távolság segít a gondolkodásban, segít abban, hogy a bent és a kint közötti ingamozgást el tudja... [Részletek]

A másik embert még abban is tisztelhetem, akit gyűlölök. Szeretném a legőszintébben kijelenteni, hogy ragaszkodom a gyűlölet jogához. Ha megvan, lehet, hogy nem élek vele. [Részletek]

Nem gondolom, hogy van olyan periódusa az ember életének, amikortól kezdve különösebben bölccsé válna. Legfeljebb csak azt a képességet szerzi meg idővel, hogy nyugodtabban, csendesebben... [Részletek]

Nem igyekszünk emlékezni, nincs kollektív hajlamunk a bűnbánatra, meg akarunk feledkezni a szégyeneinkről; jobban tetszik, ha dicsérnek, ha pedig szidnak, becsukjuk a fülünket. Amnézia,... [Részletek]

A földi élet olyan kivételes, hogy megkülönböztetett ápolásra szorul. Nem tudunk róla, hogy valami mással helyettesíthető lenne. [Részletek]

A pénz nem él, de mi emberek úgy teszünk, mintha élne. Mintha egy biológiai lény lenne, amely növekszik, fejlődési ütemet diktál, parancsol. És mi, az emberek, miközben ezt a... [Részletek]

Az emberek ostobák. Vagy annyira önteltek, hogy azt képzelik, sosem kapják el őket. [Részletek]

Mindenki a maga módján álmodja meg az életét. [Részletek]

Lehullott a szememről a hályog, és tisztultabb szemszögből látom azt a pokolfajzatot, amelynek neve: Asszony! Ó, nők! Asszonyi állatok! (...) Csak azt csodálom, hogy még nem hoztak... [Részletek]

A műalkotás egy szép rezgésnek a megörökítése. Egy lelki mámor feledhetetlenné tevése. [Részletek]

A szerelem a létezés bora. [Részletek]

Lehet, hogy a teljes közömbösség nem a belső békét teremti meg, hanem az emberben szunnyadó gonoszságot szabadítja fel? [Részletek]