Kosztolányi Dezső idézetek
Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt, akár utcaseprők, akár miniszterek. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőCsak a valószínűtlen igazán valószínű, csak a hihetetlen igazán hihető. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőCsak annyit meríthetünk a tengerből, amennyi belefér a formaedénybe. Kár erőlködni. A többi, ami kicsurran belőle, úgysem a miénk. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőCsak anyanyelvemen lehetek igazán én. Ennek mélységes mélyéből buzognak föl az öntudatlan sikolyok, a versek. Itt megfeledkezem arról, hogy beszélek, írok. Itt a szavakról olyan régi... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőCsak az él, aki minden pillanatban kész a halálra. Aki elkészült a halálra, az elkészült az életre is. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőCsak az élhet, aki teljesen el van készülve a halálra, s mi, ostobák, azért halunk meg, mert csak az életre készültünk el, és mindenáron élni akarunk. A rend, melyet magad körül... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőCsak hallgatom, hogyan dobog szivem, s hideg borúval bámulom magam, mint a vasúton az első beszállót, kit fáradott közönnyel megtekintünk. Hogy később mindörökre elfelejtsük. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőCsalódni csak az tud, aki valaha hitt. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőCsodálatos is, hogy egy nótáról mi minden jut eszébe egy magyarnak. De még csodálatosabb, hogy egy nótáról minden magyarnak ugyanaz jut eszébe. Nem a szöveg idézi föl ezt bennük, hanem... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőCsodálkozol a kokainistán, s nem érted? Gondolkozzál az okain is tán - s megérted! [Részletek]
- Kosztolányi DezsőCsorogtak könnyeim, mintha sírnék, vagy megolvadt volna bennem az élet, mely még nem fagyott jégkupaccá. [Részletek]
- Kosztolányi DezsőDe ha szorosan vesszük, minden gépies a földön. A csókolódzás is gépies. Mióta a világ világ, úgy csókolódzunk, hogy a férfi a száját rátapasztja a nő szájára, egy darabig... [Részletek]
- Kosztolányi DezsőDe hogyha majd meghalok egyszer, s egy csillagon meglátom őket, átintek nékik kiabálva, hajrázva, mint egy gimnazista: "Lásd, téged is szerettelek." [Részletek]
- Kosztolányi DezsőDe néha megállok az éjen, gyötrődve, halálba hanyatlón, úgy ásom a kincset a mélyen, a kincset, a régit, a padlón, mint lázbeteg, aki föleszmél, álmát hüvelyezve, zavartan, kezem... [Részletek]
- Kosztolányi Dezső