Lászlóffy Aladár idézet

A leghordozhatóbb haza kétségtelenül az anyanyelv. [Részletek]

A világ végleg kész: mindegy, hogy sár van, az utakon elindul valaki... [Részletek]

Hol lehetsz? Ha te már látsz engem, ne hagyj itt, mint hallgatag virágok. Újra kérlek, nyílj ki közelemben s szólalj meg, ha közeledben járok. (...) Csak remélem türelmetlenkedve, hogy te... [Részletek]

A nyelv az író hordozható műhelye és csigaháza. Megnyugtató és megcáfolhatatlan metafora. Az író kiváltságosnak érezheti magát ennek az eszmei és eszményi közegnek a bérbekapása... [Részletek]

Felírva minden a világon, nyilván ezen nem múlik már, hanem csupán az olvasáson... Ki mi talál, mit nem talál. [Részletek]

Az emlékezet bizony tényleg olyan, mint a görbülő földön a láthatár változása, ami onnan még látható, innen már nem az. [Részletek]

A szellemi személyazonossága minden "kiművelt emberfőnek" magába foglalja mindazok gondolatait, kiktől olvasott valaha. Egyik legnagyobb varázslat, melynek révén a gondolkodó ember... [Részletek]

A szép rögtön kell. Az igazra alszunk egyet. Lelkünknek elég a kép. A testnek keret is kell. [Részletek]

Arra kell gondolnunk, hogy a boldogság nem a nagy vagyonon alapul, hanem a lélek jó állapotán. [Részletek]

Emlékeink az egyetlen paradicsom, amelyből nem űzhetnek ki bennünket. [Részletek]

Ne beszélj, ha most is azt hiszed, hogyha bármit szívből mondasz, az rossz lehet neked. Nem vagy más, csak egy szürke nagykabát. Neked úgyis majdnem mindegy, melyik színt is öntik rád.... [Részletek]

A halálbüntetéssel társadalmunk az emberi élet szentségét ismeri el. [Részletek]

Nem támogatom szépségedet, csak tűröm. Süssem a Napot? [Részletek]

Létezik valahol köröttünk egy közös kedvaura: egy láthatatlan burok, amelybe mindannyian beleadjuk a sajátunkat. Ha a kollektív kedvbe többen dobnak be szenvedést, depressziót, bánatot,... [Részletek]