Liviu Rebreanu idézetek

Ami igaz egyik vidékre vonatkozóan, az nem szükségszerűen áll a többire is. [Részletek]

Amikor a haragos ember vitába bocsátkozik, akkor haragja már csillapulóban van. [Részletek]

Amitől félsz, attól nincs menekvés! [Részletek]

Az álmatlanság nemcsak azért gyötrő, mert megrövidíti az éjszakai nyugalmat, hanem különösen azért, mert kínzó gondolatokat sugall, amelyek a lelket csápjaik sűrű hálójába fogják. [Részletek]

Az anarchiát mindig csírájában kell elfojtani: akkor még az erélyes rábeszélés is sokszor célra vezet. Amikor viszont a rendbontás szelleme már elharapózott, akkor csak a nyers erőszak... [Részletek]

Az egész élet nem más, mint csalódások szakadatlan sora; szüntelen küzdelem álom és valóság között. [Részletek]

Az élet csakis a szív által létezik, és szív nélkül az agy holt sejtek szánalmas halmaza marad. [Részletek]

Az élet meredek lejtő, amelynek egyik vége az égben van, a másik a semmiben. Az embernek roppant erőfeszítéseket kell tennie, hogy megálljon a lábán, amikor pedig ingadozni kezd, senki sem... [Részletek]

Az élet mindenütt csak élet, ugyanazokkal a hiábavalóságokkal, ugyanazokkal az illúziókkal és főként ugyanazzal az ijesztő ábrázattal, amely szárnyát szegi a lendületnek. Az... [Részletek]

Az ellenzék a nemzet katasztrófájából is hajlandó fegyvert kovácsolni magának, hogy uralomra jusson. [Részletek]

Az ember csak akkor értékeli igazán a boldogságot, ha már a boldogtalanságba is belekóstolt. [Részletek]

Az ember élete nem kívül van, hanem bent, a lélekben. Ami kívül van, az közömbös... nem létezik. [Részletek]

Az idő közömbösen halad el az emberi élet forgataga mellett, és minden nyomot eltüntet. A fájdalmat, a szenvedélyt, a kívánságot - akár kicsi, akár nagy - elnyeli a titok mély tengere,... [Részletek]

Az idő összekuszálja az emlékek fonalait és kénye-kedve szerint gombolyítja őket. [Részletek]