Liviu Rebreanu idézet

A boldogságot mindenki saját vágyálmaira építi, és mindenki saját magára szabja, akár egy ruhát. Úgy látszik, hogy én ügyetlen szabó vagyok, s ezért sose találom el az áhított... [Részletek]

Jólelkű ember a bojár, de azért nem tanácsos kihozni a sodrából. [Részletek]

Az álmatlanság nemcsak azért gyötrő, mert megrövidíti az éjszakai nyugalmat, hanem különösen azért, mert kínzó gondolatokat sugall, amelyek a lelket csápjaik sűrű hálójába fogják. [Részletek]

Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás. [Részletek]

A költészet, mondják némelyek, meghamisította a szerelmet. A költészet dalokká, szobrokká, verssorokká másította azt az egyszerű és természetes érzelmet, ami hajdan a szerelem volt,... [Részletek]

Akinek semmije sincs, az mindig könnyebben ad. [Részletek]

Az őszinteség és a túlbuzgóság teszik veszedelmessé a félművelt embereket. (...) Az ilyen emberek akaratukon kívül sok szerencsétlenséget okozhatnak. [Részletek]

Amint megfogalmazunk valamit, már körül is határoltuk. És minden kerítés szűk. A felbukkanó eldönthetetlen problémák kibújnak alóla. [Részletek]

Könnyebb s talán kellemesebb is meghalni azért az asszonyért, akit szeretünk, mint élni érte. [Részletek]

A szeretetvágy mélyen a természetünkben gyökerezik. Az elszigeteltség sorvasztóan hat az emberi lélekre. Ezért tartják sokan a magánzárkát a legkegyetlenebb büntetésnek. Emberlétünk... [Részletek]

A fény szeretet nélkül keménnyé és dogmatikussá tesz minket. Csoda, ami körülöttünk történik, ha szeretni kezdjük a környezetünket és a többi embert, olyannak, amilyen. [Részletek]

A boldogság megszerezhető, és el is veszíthető. [Részletek]

A pénz nem boldogít, de azért mindenki tudja, hogy megkönnyíti az életet. [Részletek]

Van, amikor megmentünk egy állatot, és nem is sejtjük, hogy ezzel önmagunkat mentettük meg. [Részletek]