Louise L. Hay idézet

A múltnak egyszer és mindenkorra vége. Most már nem változtathatunk rajta. (...) Balgaság azért büntetnünk magunkat a jelenben, mert valaki annak idején megbántott. [Részletek]

A múltnak nincs hatalma felettünk. Nem számít, mióta dédelgetünk egy beidegződést. A hatalom lényege a most-ban rejlik. [Részletek]

Kész vagyok felhagyni az örökös kritikával. [Részletek]

Amikor valamin nem tudjuk túltenni magunkat, ez rendszerint azért van, mert még mindig neheztelünk valakire. [Részletek]

Ha a gyermek az első esés után felhagyna a próbálkozással, sosem tanulna meg járni. [Részletek]

A bennünk lakozó gyermek olykor csak akkor képes megengesztelődni, ha már bosszút állt. [Részletek]

Ha igazán szeretjük önmagunkat, életünkben minden sikerülni fog. [Részletek]

Amikor az érettségi után azt mondták: "Valósítsd meg az álmaidat", említette azt is valaki, hogy előbb fel kell ébredni? [Részletek]

A szerelem olyan, mint a láz: megszületik és elmúlik anélkül, hogy abba akaratunk beleavatkoznék. [Részletek]

Olyanok vagyunk egymásnak, mint a cigi: részegen elszívsz egy szálat, mert azt hiszed, belefér, és hipp-hopp, heti egy karton elfogy. [Részletek]

Tudni az igazságot nem ugyanaz, mint tapasztalni az igazságot. [Részletek]

Ne beszéljünk addig nagy felfedezésekről vagy haladásról, míg a világon egyetlen boldogtalan kisgyerek is létezik. [Részletek]

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom. Ostoba vagyok - foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. [Részletek]

Vannak emberek, akikkel szemben mindig adósok maradunk, kedvesem. Tán ennek az illetők maguk az okai. Minthogy nem értenek hozzá, hogy ők is elfogadjanak valamit. [Részletek]