Makay Ida idézet

Egy-egy levél lehull a tóra. Horpadt bronzérem volt korokból. Elmúlt évszakok mementója. [Részletek]

Derkovits-képek kékje villog, emberen túli, szívmetsző hideg. A fagyott senki földjén állok, és nem kiáltok többé senkinek. [Részletek]

Ezüstös nyírfalomb fölött bronz pillangó cikázik. Arannyá lobbant alkonyat kísér el hazáig. [Részletek]

Mikor az idő betelt, véget ért, csönd lesz. Megszeghetetlen. Csönd. - Mint az idő kezdetén. [Részletek]

Szikrázó gyerekkori rét! Kék lepke villog fölötte. Már soha többet az a kék! Az ég üvegje összetörve. [Részletek]

Emléked arca élesül, akár régi rézmetszeten a véső biztos, kemény karca. [Részletek]

Ha kedves vagy valakihez, nem leszel az emberiség legalján. Azt jelenti: van valamid, amit megoszthatsz. [Részletek]

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz, az ég derüs, nincs homlokán redő, utak mentén virágzik mind az ákác, a csermelynek arany taréja nő. [Részletek]

Ahol csak lehet, tégy jót; közben gondolj arra, hogy aki szívében jó, azt a sors nem terheli nagy szenvedéssel. [Részletek]

A házasság, mint intézmény, mint berendezkedés, amelyet együtt határoz el két ember, és amelyben bizonyos játékszabályok érvényesek, már nem hat nagyon modernnek. Az élettársak... [Részletek]

Miként egy jól töltött nap után boldog álom következik, úgy a jól eltöltött élet után boldog halál vár. [Részletek]

El kell fogadnunk, hogy a lelkünk - bár örökkévaló - jelen pillanatban az idő hálójában vergődik, annak pedig megvannak a maga korlátai és lehetőségei. [Részletek]

Az élet olyan, mint egy lőgyakorlat. Van, akinek a puskája visz messzebb, van, akinek a céltáblája van közelebb. [Részletek]