Mezei András idézetek

A nők nagyon nagy hibája, hogy fokozatosan oldódnak föl, és később olyan mértékben, úgy ömlesztik rá magukat arra a szerencsétlen férfira, hogy azt elfogja a menekülési ösztön. Mert... [Részletek]

Azt hiszem, hogy nem vagyok önfeláldozó. Az életben azt tapasztaltam, hogy ha én nem törekszem mindenáron a magam javára, más mégúgy se fogja megtenni. [Részletek]

Ha akarjuk, zsarnokai is lehetünk egymásnak, csupáncsak az a fontos, hogy ugyanazt szabjuk ki egymásra. Egyik se fogadja el kényszerűségből. Vagy mind a kettő rabságot, vagy mind a kettő... [Részletek]

Ha apuval megszökünk, délig haza sem jövünk. A kezünket zsebre vágva kisétálunk a világba. [Részletek]

Ha az ember a személyhez ragaszkodik, ha a személyhez hűséges, akkor előbb-utóbb az álmaihoz és saját magához lesz hűtlen. [Részletek]

Ostoba elvárásokban növünk fel, és mindenki azt hiszi, hogy a diszharmónia az ő hibája. Én is azt hittem, pedig, ha minket egészségesen nevelnének pici korunktól, azzal, hogy az életnek... [Részletek]

Van bennem egy szeizmográf. Régóta van. Én megítéltem tizennyolc évesen is, hogy mi a szerelem. Mindig tudtam, hogy nekem ki a fontos. (...) Ugyanakkor azonban az elmúlás legapróbb jelét... [Részletek]