Michael Kunze idézet

Vágyunk erősebb, ha feltámad, még nálunk is, Bárkit legyőzhet, oly könnyen győzött rajtunk is. [Részletek]

Mint két gálya éjnek tengerén, de a célunk már más, arra mész te, s erre én! Épp csak összesodort az ár, de a sors az elválaszt már - mondd, miért sápadt így el bennünk a fény? [Részletek]

Útvesztő minden út, minden csak visszajut, nincs nappal, hogyha éjjel nem jön. Nézd az árnyakat, sors drótján ránganak, mily büszkén, mégis mily esendőn! [Részletek]

Nem sírok én, mire volna jó a sírás? Hálásan őrzöm majd mindazt, mi volt. A szívemben így megmarad minden szép emlék. [Részletek]

Ha megért egy barát, az felér most bármivel. [Részletek]

Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel, ki megért, és segít, ha vigasz vagy tréfa kell, de hagyja, hogy éljek, szabadon, mint a lélek, mert így vagyok csak én. [Részletek]

Van, ki büszke rá, hogy ember, másnak pénz és hírnév kell. Kit a művészet és a tudás vonz, mást a kaland, hogy hős legyen. [Részletek]

Talán felnövünk egy perc alatt, A világ még annyi mindent tartogat, Egy barát, ki jóban-rosszban megmarad, Jobban kell, mint valaha bármi más. [Részletek]

Férfiszó - mint váratlan zápor: eláztat ugyan, de nem ad eleget a növekedéshez. [Részletek]

A paradicsomba csak a poklon keresztül vezet az igazi út. [Részletek]

Az ilyen szemeket be kellene tiltani. Vagy hozni kellene egy törvényt, hogy az ilyen szép szemű fiúknak kizárólag napszemüvegben szabad megjelenniük. [Részletek]

Midőn a kínzó betegség, a reménytelen nyomor, a csüggedt vénség, a felépíthetetlen rommá égett szív, a tekintet elhályogosodása, az elpusztult fantázia és az elakadozó lélegzet:... [Részletek]

Olyanok voltunk, mint két pillangó, akik túl közel repültek a tűzhöz és elégtünk. [Részletek]

Ahhoz, hogy az ember szeresse felebarátját, először meg kell tanulnia szeretni saját magát. Aki viszont igazán szereti magát, az nem csak magát szereti. Azokat is, akik már nincsenek, akik... [Részletek]