Michael Kunze idézetek

Angyal szerint áldás, ördög szerint nem, az ember nyelvén ez szerelem. [Részletek]

Az szeret, aki az utadba nem áll, Az szeret, aki tudja, ha menni muszáj, Az szeret, aki majd elenged téged, Az szeret, aki könnyezve ért meg. [Részletek]

De a sorsunk úgy van írva, néked jönni kell, nékem meg várni rád. [Részletek]

Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel, ki megért, és segít, ha vigasz vagy tréfa kell, de hagyja, hogy éljek, szabadon, mint a lélek, mert így vagyok csak én. [Részletek]

Én úgy érzem, van rá esély, mert a szépség csakis máz. Bár a külcsín s nem az érték, mit egy nőnél elsőként látsz. De ha átragyog a lélek, nincs több hibás arcvonás. Aki hű,... [Részletek]

Ha megért egy barát, az felér most bármivel. [Részletek]

Míg szeretsz, azt érzed, Szemed titkot mesél. Ő, csak ő érti ezt, Csak ő, kit szeretsz, És nem kell, hogy szólj. A szíved mesél Arról, mi bent él, Szeretsz, s a szíved szól. [Részletek]

Mint két gálya éjnek tengerén, de a célunk már más, arra mész te, s erre én! Épp csak összesodort az ár, de a sors az elválaszt már - mondd, miért sápadt így el bennünk a fény? [Részletek]

Mint sólyom, úgy szállok majd más táj felé, ha béklyóz a kényszerűség! [Részletek]

Nem sírok én, mire volna jó a sírás? Hálásan őrzöm majd mindazt, mi volt. A szívemben így megmarad minden szép emlék. [Részletek]

Szép a hit, hogy egyszer minden jobb lesz majd, ez ad szenvednünk erőt. [Részletek]

Szívünkben érzés meg erő, de van, mit meg nem old, erős a hit bennünk, látod, de minket fel nem old. Vártunk tán csodát, ám de már nincs miért - közös út, ha volt is egykor, véget... [Részletek]

Útvesztő minden út, minden csak visszajut, nincs nappal, hogyha éjjel nem jön. Nézd az árnyakat, sors drótján ránganak, mily büszkén, mégis mily esendőn! [Részletek]

Vágyom rá, hogy szabad lehessek, érzem, hogy láncok ezre béklyóz. Volnék egy égi szent, vagy tán egy gonosztevő, de csak egy lidércalak vagyok, csak egy szörnyeteg, ki azt rombolja szét... [Részletek]