Mihail Solohov idézetek

Lehetetlen az, hogy mindenki egyformán éljen. [Részletek]

Medréből kicsapva sok-sok ágra szakad az élet. Nehéz előre megállapítani, melyikben fogja sebesen hömpölyögtetni álnok, hitszegő árját. Ahol most elkeskenyedik, mint a folyó a... [Részletek]

Ments meg, Uram, a barátainktól, az ellenségeinkkel majd magunk is elbánunk. [Részletek]

Mindegyik bolond a maga módján veszti el az eszét. [Részletek]

Minden apa sajnálja a maga gyermekét... Mégiscsak hozzá húzza a vér. [Részletek]

Minden segítségnek örülni kell, ha az ember gégéjét szorongatják. [Részletek]

Mindenkinek megvan a maga igazsága. [Részletek]

Minél gazdagabb ember, annál kapzsibb. [Részletek]

Ne köpj a tányérba, mert talán még enned is kell belőle. [Részletek]

Négyszemközti szellemesség csak akkor ér valamit, ha nem olvassa avatatlan. [Részletek]

Nem barátaink kellemes ujjongásában, hanem ellenségeink vad ordításában halljuk meg a helyeslés hangját. [Részletek]

Nem lehet az embert géppel pótolni. [Részletek]

Nem, nemcsak az álmukban sírnak a háborúban megőszült idős férfiak. Sírnak ébren is... Csak az a fő, hogy idejében félre tudj fordulni. [Részletek]

Nem szabad sokat teketóriázni az ellenséggel. [Részletek]