Miklós Tibor idézetek

Álmodom még, hogy visszatér, És úgy, mint rég, velem lesz mindig. Hazug az álom, bármily szép. Ő nem jön már, s hiánya pusztít! [Részletek]

Az élet szép, az élet minden. Mondhatják, hogy semmid nincsen, A legnagyobb kincs örökké tiéd. [Részletek]

Az élet szép, az élet minden, S míg létezhet a földön ember, A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét. [Részletek]

Eljön a perc, mikor végre több lehetsz, mint egy gyermek, ki csak álmoknak élt... Mutasd meg hát, van-e szívedben erő, hogy elérd, mit a jövőnk ígért. [Részletek]

Én nem az vagyok, akit eldobhatnak, majd felvehetnek. [Részletek]

Ha valaki művész, a színpadon élet lesz és tűz, mert valami mélybe` rejlő láng minden sort átfűt, mert igazi művész. [Részletek]

Különös szilveszter, köszön egy hóember, Utánunk néz, míg száll velünk a bűvös szék, Különös szilveszter, táncol a hóember, Akár egy filmben, felvillan sok furcsa kép. [Részletek]

Nincsenek csodák, az élet megy tovább, a múltam semmi más, egy kettétört világ. [Részletek]

Szívemet kéne kitépnem, hogy mindezt ne érezzem, Mert nincs hitem, nincs mire várnom, Nincs helyem, érzem e tájon, Nincs érzés, mi ennyire fájjon. [Részletek]