Nadányi Zoltán idézet

Szép tarka madár volt a lelkem; Voltak ragyogó tollai: Reményekkel, vágyakkal telten Indult a nagyvilágba ki. De jöttek éleskarmú vércsék! Egymásután mind rácsapott. Tollait egyenként... [Részletek]

Mintha ma minden Szomorúbb lenne... (...) Mintha a napfény Nem tündökölne... Mintha a szívem Meg volna törve... [Részletek]

Csak ez a csontot csavaró és véremet faló pokoli kín, csak ez maradt. Ez még tőled való. [Részletek]

Csak látni akartalak, anyu, fényes csillag, látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak. Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megölelni téged. [Részletek]

Megálltam ma a télben, nem éreztem a szélben, hogy szeretsz. [Részletek]

Csak az a sok emlék ne volna! Miktől nyugodnunk nem lehet... Mik Őt mindig elénk idézik... És felszakítják a sebet... [Részletek]

Mi van tebenned és bennem mi van, Mi minket úgy vonz és úgy széttaszit? Miért keressük mohón, lázasan Egymás ajkát és egymás kínjait? [Részletek]

El-elmegyek mellette némán, Én nem nézek rá, ő se néz rám, Hanem azért halkan, titokban, A szivünk mégis összedobban. [Részletek]

A spirituális (vagy immateriális) javak aránytalan eloszlása ma már éppen olyan nagy probléma, mint az anyagi javak eloszlásának aránytalansága, sőt lehet, hogy annál is nagyobb. [Részletek]

Mindenkinek elemi joga, hogy úgy gondoljon szerelemre, boldogságra, ahogy a természete diktálja. [Részletek]

Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni. [Részletek]

Az érzelmi infantilizmus genetikai kódoltságához hasonló hiedelem, hogy a pasikban mindig ott munkálkodik a vadászösztön, ami újabb és újabb hódításokra sarkallja őket. Egy férfinek... [Részletek]

Ha a sors egy gép, akkor mi vagyunk a fogaskerék közt őrlődő homok. Gyámoltalanok vagyunk. Nem akarunk mást, csak erőt, még ha azzal nem is tudunk másokat megvédeni, hogy... [Részletek]

Szeretni igazán az tud, aki felnézhet arra, akit szeret. [Részletek]