Nadányi Zoltán idézetek

A holdba néztem éjjel, de nem jött semmi fényjel, hogy szeretsz. [Részletek]

A kezedet már nem adod, a szádat nem adod és a ruhámon nem hagyod az édes illatod. [Részletek]

A lét titkát so`se kutasd. Éld a világod gondtalan`. Szeress, vigadj és sohse bántson, Hogy minden mért, mi célra van E titkokkal teljes világon. [Részletek]

Csak az a sok emlék ne volna! Miktől nyugodnunk nem lehet... Mik Őt mindig elénk idézik... És felszakítják a sebet... [Részletek]

Csak ez a csontot csavaró és véremet faló pokoli kín, csak ez maradt. Ez még tőled való. [Részletek]

Csak látni akartalak, anyu, fényes csillag, látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak. Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megölelni téged. [Részletek]

Csak nézek és találgatom, hol az én kedvesem. Álomban, ébren egyre csak keresem, keresem. [Részletek]

Csókolj meg és szeress jobban és csókolva és szeretve végy öledbe és kezedbe, gyógyuljak meg illatodban. [Részletek]

De most megjártad, kedves, most az egyszer. Ezüsthálóval foglak meg, nem menekszel. A csillagos ég hálójába foglak, nekem fogadsz szót, meg a csillagoknak. [Részletek]

Hogy volt tovább, nem is tudom. Egyszer csak elmúlt az egész. Kiszállt belőlem az a láz, az a vad, gyilkos rettegés. [Részletek]

Megálltam ma a télben, nem éreztem a szélben, hogy szeretsz. [Részletek]

Mi van tebenned és bennem mi van, Mi minket úgy vonz és úgy széttaszit? Miért keressük mohón, lázasan Egymás ajkát és egymás kínjait? [Részletek]

Minden egyes könnycseppel, mit Hullatunk, Kevesebb lesz, folyton fogy a Bánatunk; S minden egyes szálló sóhaj Visz belőle valamit... - Hej, az idő, hej, az idő Tűrni lassan megtanít,... [Részletek]

Mintha csöndes éjjel Sziporkázó fénnyel, lengő lángsörénnyel Sistergő üstökös tör az égi boltra, Mindent felriasztva, csillagfényt kioltva, Úgy rontasz szívembe, Hódítva s ott... [Részletek]