Nadányi Zoltán idézet

Csak az a sok emlék ne volna! Miktől nyugodnunk nem lehet... Mik Őt mindig elénk idézik... És felszakítják a sebet... [Részletek]

Szemünket az éjhez edzve hallgattuk a szél szavát, a szél szavát; remegő szánk szólni nem mert s két szomorú, szerelemvert, ölelkező árva embert megölelt az éj s a vágy. [Részletek]

Mi van tebenned és bennem mi van, Mi minket úgy vonz és úgy széttaszit? Miért keressük mohón, lázasan Egymás ajkát és egymás kínjait? [Részletek]

Mintha csöndes éjjel Sziporkázó fénnyel, lengő lángsörénnyel Sistergő üstökös tör az égi boltra, Mindent felriasztva, csillagfényt kioltva, Úgy rontasz szívembe, Hódítva s ott... [Részletek]

Megálltam ma a télben, nem éreztem a szélben, hogy szeretsz. [Részletek]

De most megjártad, kedves, most az egyszer. Ezüsthálóval foglak meg, nem menekszel. A csillagos ég hálójába foglak, nekem fogadsz szót, meg a csillagoknak. [Részletek]

Hogy volt tovább, nem is tudom. Egyszer csak elmúlt az egész. Kiszállt belőlem az a láz, az a vad, gyilkos rettegés. [Részletek]

S nem fog borulni le rám senki se sírva, Ha majd távozom az örök-néma sírba. [Részletek]

Vajon ha én tűnnék el egyszer, azt észrevenné valaki? [Részletek]

Egy lakás értelme nem a bútorok, hanem az érzés, amely eltölti ott az embereket. [Részletek]

Ha valaki meghal, akit szerettünk, egy ideig még szomorúak lehetünk, ameddig csak szükséges, de nem tarthatod magadban a szeretetet, amit iránta éreztél (...), mert a szeretet nem ér... [Részletek]

Zene nélkül mind szociopaták vagy halottak lennénk. [Részletek]

Csak azt lökhetik félre, aki magától amúgy is félrelépne. [Részletek]

Egyes reformokat igazol az idő, míg mások helytelennek bizonyulnak. A hagyományok egy részét illő és üdvös továbbvinni, de el kell vetni az idejétmúlt szokásokat. [Részletek]