Nagy István Attila idézetek
Ha nem látnám a mélységet alattam, még büszke is lehetnék magamra. [Részletek]
- Nagy István AttilaHa velem vagy szomorú szívvel hajnalodik várakozna még az éjszaka hogy betakarjon bennünket - vágyainkban hullámzik a tenger szemedben kacagnak az álmok mert a valóság ezerarcúbb mint a... [Részletek]
- Nagy István AttilaHányszor hagysz még el amíg én is belátom nincsen helyem a világodban eltévedt holdja vagyok a hozzád vonzó hatalmas erőnek. [Részletek]
- Nagy István AttilaHányszor így volt már: hiába vártam az óvatos lépéseket, csak a csend nőtt bennem, te elmaradtál. [Részletek]
- Nagy István AttilaHányszor választhattál volna magad, de hagytad, hogy téged válasszanak. [Részletek]
- Nagy István AttilaHiányzol. Az életemből, az ágyamból, a vonuló felhők futásából, az ébredő nap első sugaraiból. Hiányzol a tárgyakból, amelyeket megérintek, hiányzik a tükrömből az arcod. (...)... [Részletek]
- Nagy István AttilaHisz a szerelemben épp az a legcsodálatosabb, hogy nem az a szerelem tesz boldoggá bennünket, amit kapunk, hanem amit mi adunk. [Részletek]
- Nagy István AttilaHiszek az egyetlen folytatásban, a megszülető kettős magányban, hiszek az egyetlen menedékben, a körülfolyó reggeli fényben, hiszek az illatodban, félve mozduló mámorodban, a hajadban,... [Részletek]
- Nagy István AttilaÍgy állok előtted s várom: tenyeredbe veszel s mintha hosszú útról érkeztem volna lélegzeted melegében visszatér belém az élet. [Részletek]
- Nagy István AttilaJobban megértve a körülöttünk nyüzsgő valóságot, hamar rájöhetünk, hogy egy hatalmas folyamban úszunk valamennyien, amelynek a partjait sem látjuk mindig, s amelynek a sodrása ellen... [Részletek]
- Nagy István AttilaKár, mindig akkor döbbenünk rá arra, hogy valaki vagy valami a mienk volt, mikor elvesztettük. [Részletek]
- Nagy István AttilaKöszönöm a szóra bírt hallgatást, a kamaszos ölelések lázát, bőröd forró kitárulkozását, köszönöm két kezed puhaságát, csókjaid mélytengeri gyöngyét, az első rózsa puha... [Részletek]
- Nagy István AttilaMegálltam szemben veled, s elállt a lélegzetem. Úgy néztél rám, mint amikor szárnyat bont a szerelem. Nem tudtam betelni veled. [Részletek]
- Nagy István AttilaMi lesz velem, mondd? Szemem fényét félelem fakítja, mellkasomban buta álmok. Karnyújtásnyira, mégis távol: hiányzol az éjszakámból. [Részletek]
- Nagy István Attila