Nagy László idézet

Én fekszem itt a kihűlt földön: eleven kincse még a nyárnak, vétkek s rossz jelek rohamozva édes húsomra idejárnak. [Részletek]

Az én szívem játszik, ingemen átlátszik, másik szívvel tündérkedik hajnalhasadásig. [Részletek]

Adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet - nekem a kérés nagy szégyen, adjon ugyis, ha nem kérem. [Részletek]

S rázkódhat a siratók háta, a Mindenség nem borul gyászba! [Részletek]

A reményt nem szabad feladnunk, hiszen a legnagyobb tragédiából, katasztrófából csak a remény segít kilépnünk. [Részletek]

Nélküled hol laknék? - megborzong a lélek - Hajnaltüzes hajlék a te közelséged. [Részletek]

Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig. [Részletek]

Sem a múlt, sem a jelen, sem pedig a jövendőbeli idő nem önmagában lévő... a valóság az ember agyában van. [Részletek]

Két jégkocka voltunk, de a napsütésben elolvadtunk, és most egy és ugyanaz a víztócsa vagyunk. [Részletek]

Szenvedj te is, úgy könnyebb lesz nekem! [Részletek]

A házasság: meleg étel, hideg öl. A szerelem a fordítottja. [Részletek]

Testvérem voltál. Láttad a vesztem is. Meztelen arcom. Mint én. Elmúlni most már, vagy elveszni - nem hagyom. Semmilyen kincsért, soha, semmilyen oldalon. Se a felhőkön innen, sem túl. [Részletek]

Ó én, ó élet, kérdések nem szűnő árja. Hitetlenek végtelen özöne, balgáktól nyüzsgő városok! Mi jó ezek közt? Ó én, ó élet! Válasz: Az hogy itt vagy, hogy van élet és... [Részletek]

A szerelemben - éppúgy, mint bármi másban - a legjobb a jó ellensége, és a tökéletesség keresése pusztító. [Részletek]