Natasha Solomons idézetek

Az a történetmondó kiváltsága, hogy olykor-olykor megpróbálhatja megírni azt a befejezést, amelyre esetleg ő vágyik. Még akkor is, ha az csak a fehér papíron létezik. [Részletek]

Az az ember, aki megtapasztalta a legmélyebb bánatot, azután átélte, hogy a bánatnak vége szakad, minden ébredésnél érezni fogja a napfény örömét. [Részletek]

Az az ember, akinek kiváló az irodalmi ízlése, megbízható ember. [Részletek]

Egy apának nem szabadna a fiát temetnie; az emberi szív nem bír el ekkora fájdalmat. [Részletek]

Én úgy viseltem az aggodalmat, akár egy régi gyapjúpulóvert: folyton dörzsölt és szúrt, de akkor is minden reggel újra felvettem, szinte már megnyugtatott ismerős érintése. Hiába... [Részletek]

Gyomrom kellemetlenül összeszorult arra a felismerésre, hogy amikor estéről estére feltettem vacsora előtt egy leheletnyi rúzst, azt csakis miatta tettem. [Részletek]

Ha a történelem nem kényszerített volna arra, hogy átszeljem Európát, megtudtam volna-e valaha, hogy mennyire szeretem a tengert, a tág eget és a zöld mezőket? Ott rejtőzött ez bennem,... [Részletek]

Különös dolog a fénykép: mindig jelen időben van, mindenkit egyetlen pillanatban ábrázol, és az a pillanat soha többé nem jön el. Az utókor számára készítjük, és miközben villan a... [Részletek]