Neil Gaiman idézetek

Egyszer egy filozófus azt kérdezte: azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk? [Részletek]

Elhagyom a szavak útját, hogy az erdőt járjam, Erdei ember leszek, köszöntöm a napot, És érzem, ahogy a csend kivirágzik a nyelvemen, Akár egy különös beszéd. [Részletek]

Embernek lenni nem vizsga (...), azon nem átmegy vagy megbukik valaki. [Részletek]

Én nem mennék hozzá olyanhoz, aki már nős volt. Az olyan lenne, mintha más törné be a pónimat. [Részletek]

Éppolyan könnyű nem észrevenni azt, ami nagy és nyilvánvaló, mint ami kicsi és jelentéktelen, és hogy az észre nem vett nagy dolgok gyakran okoznak problémát. [Részletek]

Ha megkérdezik, honnét jöttél, mondd, hogy "A hátam mögül", és arra, hogy hová mész, mondd, hogy "Az orrom után". [Részletek]

Hó kavarog az égben, hatalmas, szédítően táncoló pelyhekben és csapatokban, fehér pettyek a vasszürke égen, hó, a hideg és a tél íze a nyelveden, habozva lehel csókot az arcodra,... [Részletek]

Könnyebb valami meghatározott és láthatótól félni, mint olyasmitől, ami bármi lehet. [Részletek]

Megfigyelte, hogy az események gyávák: egyenként nem történnek meg, csak csoportosan, bandában mernek rárontani. [Részletek]

Minden embernek, aki valaha volt, van vagy lesz, van egy dala. Ezt a dalt nem írta senki. Van dallama, van szövege. Nagyon kevesen jutnak odáig, hogy eléneklik a saját dalukat. A legtöbben... [Részletek]

Minden ragyogó csók és minden bársonyos érintés egy újabb szilánk a szívből, amit vissza soha nem kapsz. [Részletek]

Minden szerelmes a szívében őrült, a fejében pedig trubadúr. [Részletek]

Néha csak onnan tudom, hogy véget ér egy történet, hogy nem akad több szó, amit leírhatnék. [Részletek]

Nem a zuhanástól félek... attól félek, amikor vége. [Részletek]