Oláh Ibolya idézet

Hogy múlik az idő, úgy kopik, fakul meg a szív. Valami úgy hiányzik, amitől visszatér a jó. [Részletek]

Ki volt már szomorú, úgy szívből, igazán, és átvészelte bánatát, az hangosan köszön, ha szembejön a boldogság. [Részletek]

Nézd a fáradt arcokat és halld a sápadt hangokat! A gyűlölet végleg égjen el -, hát tégy csodát, ha látsz, ha létezel! [Részletek]

Ne érj hozzám, Csak lépj mellém, Érints meg ott, ahol a ritmus lüktet, és tol felém. Ringass csak el, Ne ébressz fel, Érzem az illatodon át, a szíved is rám figyel. [Részletek]

Bárhol élsz, ott te csak egy nő vagy. Bármit kérsz, az ára az túl nagy. Okosnak, szépnek, szajhának kell lenni. Elég volt, Baby, az elnyomásból ennyi! [Részletek]

A szív, ami szeret, mondd, miért pusztít, ha másra is jó? A gyűlölet tüzén nem fog sajnos a szó. [Részletek]

Egy pillanat, mit kértem, az utolsó szó jogát, egy árva, sárga képet, a múlt időnek nyomát. Lenne itt egy élet, mit félni kéne talán, de nincsenek emlékek, nem volt gyerekszobám. [Részletek]

Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is. [Részletek]

Ha szeretsz: annyi, aminél több nem kívánható! Átutazóban a földön többre ne vágyakozz! ... [Részletek]

Két értelmes ember viszonyában az a természetes, ha mindenről, amiről másképpen gondolkoznak, vitatkozva próbálnak közös véleményt kialakítani. [Részletek]

Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, másnap meg szintén. [Részletek]

Mit ér a napvilág, Ha szemünk a jelenbe néz, S ködön át csak a múltba lát? [Részletek]

A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi... [Részletek]

Csak a szabad ember vitázhat, alkudozhat. A bebörtönzött ember nem köt alkut azzal, aki tömlöcbe vetette. [Részletek]