Osvát Ernő idézetek

Az önismeretnek az a foka, ahol már nem csalódhat magában az ember - erkölcstelen. [Részletek]

Az őszinteség mindig túlmutat önmagán. [Részletek]

Azok az egész élmények, melyek alatt teljesen megsemmisül bennünk az idő mellékgondolata. (...) Oly pillanat, amikor mindegy, ha közben eltelik az élet. [Részletek]

Azt kérdezik, lehet-e kettőt egyformán szeretni. Azt lehet. De azt akarják tudni, lehet-e kettőt úgy szeretni, mint egyet. Azt nem lehet. [Részletek]

Csak az taníthat, aki még nem tudja, hogy nem tud. [Részletek]

Ember ábrándja: az érzés megváltoztatása a gondolat által. [Részletek]

Hányan mondták már az élet örömeire: Hát ennyi az egész?! Volt-e már, aki a szenvedéseit összegezve így csodálkozott: igazán csak ennyi az egész? [Részletek]

Hiába vitatkoztok ti jobban, ha ellenfeleiteknek erősebb az akarata. [Részletek]

Hogy az erős leveri a gyöngét, ez törvény; és gyávaság. [Részletek]

Jó annak, aki attól félhet, hogy az emberek igazságtalanok, jaj annak, akinek már attól is félnie kell, hogy igazságosak. [Részletek]

Jobban fáj a szívünk azért, amit elmulasztottunk, mint azért, amit nem jól tettünk. [Részletek]

Jótettért azt várd, hogy további jótetteket várjanak tőled! [Részletek]

Megállni a lejtőn - felér a dicsőséggel. [Részletek]

Meggyőződésünknek tartozunk annyival, hogy higgadtan védjük. [Részletek]