Petőfi Sándor idézetek

Bárcsak már lehullanának A virágok s levelek! Most az ősz lesz tavaszom, mert Akkor vőlegény leszek... [Részletek]

Csók és édes szavak... S szerelmi jelenet... S o bűn, o förtelem... Szerelmet.. pénz vehet! [Részletek]

De amint van okom, Nem hordani többé A titkolt szerelemnek Életölő fájdalmát: Szintúgy van okom, Elfojtani lelkem Mélységes mélyében e titkot. [Részletek]

De az embert vágyai vezérlik; Vágyaimnak sólyomszárnya támadt, S odahagytam őslakom s anyámat. [Részletek]

De hogyha telve volna szívem, A legdicsőbb emlékek kincsivel, Kiszórnám azt e pillanatban mind, S téged hagynálak benne egyedűl. [Részletek]

Délibábos ég alatt kolompol Kis-Kunságnak száz kövér gulyája; Deleléskor hosszu gémü kútnál Széles vályu kettős ága várja. [Részletek]

Dicső hely a hölgyek szive, Önzés előtt bezárva ajtaja, Ha bejut is, csak lopva jut belé vagy Erőszak által, De nyitva áll mindennek, ami szép s jó. S az üldözött igazság, Ha... [Részletek]

Egykor ha a világ megbántott, Kivánkozám a sírba le; Most, épen mert bánt, élni vágyok, Dacolni van kedvem vele. [Részletek]

Elhull a virág, eliramlik az élet. [Részletek]

Ellenség, jóbarát, Végeztem veletek; Senkit nem gyűlölök, Senkit nem szeretek. [Részletek]

Emelj föl magadhoz engemet, Fogadd el neked szánt lelkemet. [Részletek]

Emelje ez föl lelkeinket, Hogy mi vagyunk a lámpafény, Mely amidőn a többi alszik, Ég a sötétség éjjelén. [Részletek]

Én nem vagyok túlszerény ember, ezt legdühösebb ellenségem sem foghatja rám; őszintén elismerem, hogy megérdemlem a dicséretet; de ha szembe dicsérnek, tudj` az ördög, olyan furcsán... [Részletek]

Érd el (persze énvelem) az Ősz hajak késő korát, Hanem ez ne légyen más, mint Álarcban az ifjuság. [Részletek]