Pierre Choderlos de Laclos idézetek

A "csalfa" szó mindig édes zene volt fülemnek; mi asszonyok a "szívtelen" után ezt szeretjük a legjobban hallani, kiérdemelni pedig még könnyebb, mint amazt. [Részletek]

A szerelem mindig szembenéz a végzetével; mikor még nem tud semmit, már mindent sejt. [Részletek]

A szerelmesek minden tudománya éppannyi, mint az orvosoké: ők is csak segíteni próbálnak a természetnek. [Részletek]

Csak higgyen az erényben, de áldozza föl nekem e hitét, borzadjon el bűneitől, de mégse legyen megállása; vegye űzőbe az ezerarcú rémület, de ne tudjon menedékre lelni, sem rajtuk... [Részletek]

Ha csakugyan azt nevezzük szerelemnek, amikor elvesztegetjük időnket, örömeinket, egész életünket, és nem bírunk élni, amíg miénk nem lesz a szeretett lény, akkor bizony én fülig... [Részletek]

Ha még úgy sóvárog is egy nő, hogy oda adhassa magát, ha még oly sürgős is neki a dolog, akkor is keres valamilyen ürügyet. Márpedig nincs annál kellemesebb ürügy, mint ha... [Részletek]

Milyen borzasztó is az, ha rosszat gondolunk egy felebarátunkról, s még rosszabb, ha csak a hibákat látjuk meg egy olyan jellemben, amelynek különben megvan minden képessége a jóra! [Részletek]

Mindig azt mondják nekünk, hogy jószívűek legyünk, de ha egy férfiról van szó, akkor jószívűnek lenni bűn. Hol itt az igazság?! [Részletek]

Úgy látszik, csak annak van sikere, aki megmenti a bajbajutottakat; az, aki ráadást ad, érje be a szokásos köszönettel. [Részletek]