Pieter Frans Thomése idézet

Élni csak az élhet, aki folytonosan halni igyekszik. [Részletek]

Ha elég veszteség ért, idővel a múlt azzá lesz, ami a jövő volt kezdetben: kéklő messzeség, amelybe álmodozva belefeledkezhetünk, látóhatár, amely mögött bármikor lehetséges a... [Részletek]

A halál: az idő, más szóval. [Részletek]

Egy emléknek térre van szüksége, hogy újra és újra létre jöhessen. De tudjon elrejtőzni is, olyan helyekre, ahová senki se kukkant be. Olyan szavakba, ahol nem is számít rájuk az ember. [Részletek]

A személy sohasem lesz képes kilépni önnön korlátozottságából, és áttörni a másik oldalra. [Részletek]

Írni annyi, mint próbálgatni a mondatokat, megnézni, mit jelenthetnek. Jövevénynek lenni a saját szókincsünkben, kezdővé válni, és megkérdezni a járást. Megtalálni, amit hiába is... [Részletek]

A test elragadtatott a földről; nem úgy mindaz, ami reá emlékeztet. [Részletek]

Bár megmondhatnám nektek, hogy ugyanaz vagyok, aki voltam! De játszanom kell a szerepemet. Méghozzá jól. Közben pedig lezárt szemhéjam mögött a könnyek egyenesen a lelkembe folynak.... [Részletek]

- Buta vagyok én, Karak? - Nem vagy buta, csak még keveset tudsz. [Részletek]

A tengerbe vissza-visszatérő vizek "belehalnak" a tengerbe. Valójában azonban nem szűnnek meg - csupán hazatalálnak. E "paradoxon" talán legszebb és legmegvilágítóbb képe, hasonlata a... [Részletek]

Minden ciklus egyfajta reakció az előző ciklusra. [Részletek]

Amikor a vágy meghal, a félelem megszületik. [Részletek]

Az új társadalmak mindig primitívek. [Részletek]

A vasmacska a földhöz szegez, de a bizalom... a bizalom oda repít, ahová csak akarod... [Részletek]