Rabindranath Tagore idézetek

Aludtam, és azt álmodtam: az élet öröm. Felébredtem, és azt láttam: az élet kötelesség. Dolgoztam, és azt láttam: a kötelesség öröm. [Részletek]

Amikor elmúlik a fiatalság, az életbe gyönyörű időszak köszönt be - nyugodt és mély, mint a napsugaras ősz. Ebben az időszakban érik meg az élet vetése és a kertben a gyümölcs. Az... [Részletek]

Annak szól ez a vágyakozás, kit érzünk a sötétben, de nem látunk a napfénynél. [Részletek]

Az egyetlen különbség a jó és rossz ember között az, hogy a jók álképűsködnek, a rosszak pedig nem akarnak másoknak látszani, mint amilyenek valójában. [Részletek]

Az élet abban találja meg gazdagságát, amit a világ követel tőle, értékét pedig abban, amit a szeretet vár tőle. [Részletek]

Az élet nem más, mint találkozás és búcsúzkodás, és a halál ezek között a legkomolyabb, mert ott már nincs viszontlátás. [Részletek]

Az emlékeit vesztett fájdalom néma, sötét órákhoz hasonló, melyekben nincs madárdal, csak tücsökciripelés. [Részletek]

Az Emlékezet, e papnő, megöli a jelent, és felajánlja a halott múlt síremlékére szívét. [Részletek]

Az idő nem irgalmaz az emberi szívnek, és kacagja szomorú küzdelmét az emlékért. [Részletek]

Az igazságtalanság nem bírja el a vereséget, de az igazság igen. [Részletek]

Azok, akik mindent bírnak kívüled, mosolyognak azokon, akiknek senkijük sincsen, csupán te! [Részletek]

Béke veled, béke szívem. Válni kell, váljunk szelíden. [Részletek]

Egyszer azt álmodtuk, hogy idegenek vagyunk. Fölébredtünk, hogy lássuk, mennyire drágák vagyunk egymásnak. [Részletek]

Elrejtőzöl tán előlem? Már nyomod se leljem? Hogy` lehet e felhős órák terhét elviselnem? Messze nézek, egyre leslek, mindig, mindenütt kereslek; sóhajom panaszkodón száll, szellő... [Részletek]