Rácz Zsuzsa idézetek

Az irónia azért működik, mert a személyiség kettéválik, és az egyik a másikra reflektál, ami az identitásteremtés legfőbb eszköze. [Részletek]

Barátságunk olyan nekem, mint a kifeszített védőháló a légtornásznak. [Részletek]

Be kellett látnom, hogy senkinek nem tudok segíteni. Édes mindegy, hogy mit mondok vagy mit írok, attól senkinek az élete se jobb, se rosszabb nem lesz. [Részletek]

Dicséretei olyan állhatatosan melengették didergéshez szokott lelkemet, mint egy merülőforraló. [Részletek]

Édes jó anyanyelvünkben biztosan nem véletlenül termett hasonlóra ez a három szó: a könyvek, a könnyek és megkönnyebbülés. [Részletek]

Egy kapcsolatot pontosan úgy kell építeni, mint egy házat: biztos alapokat rakunk, és felépítünk rá apránként egy közös világot. Sokan azt hiszik, hogy egy kapcsolat bezár, pedig ha... [Részletek]

Egy könyv nem képes gyökeresen megváltoztatni az ember életét. Néhány ezer betű, ugyan, milyen megváltó hatalommal bírna bárki élete fölött? [Részletek]

Egy láthatatlanságra kárhoztatott gyermek a csillagokat is képes lehozni az égről, csak hogy végre láthatóvá váljék. De az egész diadal fabatkát sem ér, ha az egyetlen ember, akinek... [Részletek]

Egyáltalán, mi az isten az a boldogság? Mondja már meg valaki nekem, de tényleg. [Részletek]

Egyes iskolák szerint elég, ha az ember elhatározza, hogy új életet akar, majd hátradől, és megvárja, míg új élete bekopogtat a második emeleti körfolyosós lakásába. [Részletek]

Én csak írtam egy könyvet. Nem volt semmi hátsó szándékom vele, például, hogy sokan elolvassák. [Részletek]

Én igen makacs fajta vagyok. Én integetek a távolodó hajónak, míg a karom le nem szakad. [Részletek]

Én többet nem merek írni. Egyfolytában attól rettegtem, hogy írok egy következő könyvet és akkor bezzeg kiderül: csupán egy közönséges szélhámos vagyok. [Részletek]

Ez a baj az író emberekkel egyébként, hogy intellektuálisan (is) végtelenül hiúak. Rém komolyan bírják venni magukat. [Részletek]