Rákos Sándor idézetek

Mi lesz a sorsunk nem tudom az egyre nyaktörőbb uton addig élek amíg te éltetsz [Részletek]

Minden kultúra maszkokkal kezdődik, folytatódik és végződik - az ember még nem viselt ruhát, amikor maszkot már igen. [Részletek]

Mióta elhagyott a félelem egészen egyedül vagyok. [Részletek]

Néha cserben hagy a beszéd süketítő csönd körülfürkészek hallják-e ordító gondolataimat. [Részletek]

Nem kérdi a mezők lilioma mi végre él kérdésektől meg-nem-törten éli liliomsága színeit bennünk a színek elsápadnak hiábavaló kérdések pörölye zúzza meg életünket. [Részletek]

Nem "megbocsátani" nehéz, hanem elfelejteni és újra hinni. [Részletek]

Nincs nagyobb akadálya az "érvényesülésnek", mint a szilárd meggyőződés. [Részletek]

Önbüntető drákói szigorodat felejtsd el! Aki magához, másokhoz is kegyetlen. [Részletek]

Önmagamhoz sem tudtam hű maradni elárulván a bennem lakozó felsőbb erőt bűnhődnöm kellett. [Részletek]

Szegény vagy kiszolgáltatott emberrel túlságosan - mondhatnám: szinte aláhúzottan - tapintatosnak lenni: a legnagyobb tapintatlanság. Hiszen arra utal, hogy nem vagyunk egyenlő partnerek,... [Részletek]

Szeretet csak egyenlőségben virágozhat, egyenlőség pedig csak úgy, ha másokat se tiltunk el attól, amit mi magunk - nyíltan vagy titokban - olyan szívesen művelünk. [Részletek]

Tágabb értelemben emberi kapcsolatokban is van egy olyan időtartam, amin belül esetleges félreértések kínos felhangok nélkül tisztázhatók, mulasztások pótolhatók, etc. Ezen az... [Részletek]

Várlak, szerelmesem, a füstben és kavargásban. A szívem világít. Neked világít a szívem. Eléd szökken a szívem. Miattad szorul el a szívem. Érted zümmög, reszket, dörömböl a... [Részletek]