Reményik Sándor idézet

Ó, szavaim, ti halk sebkötések! Ha ügyetlenül tettem föl, mit ér A fehér pólya bús szívek felett? Művészet, tudás, szeretet, mit ér, Ha átizzik a kötésen a vér? - [Részletek]

Hadd mosolyogjak én Azon is, ami fáj Azon is, ami e Világban vaksötét. [Részletek]

Jelek, jelek. Ember embernek adhat egyebet? [Részletek]

A szent estén majd eljövök ide. Álmaim szekerébe fogatok És szólok fantáziám táltosához: Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, És álomhintón eljövök - ide. [Részletek]

Az élet szálán ott a sorscsomó És meg nem oldja hit, tudás, erő, Bár eszmék rendje tűnt miatta le S a semmiségből újra visszajő. [Részletek]

És én fenyőtől fenyőhöz megyekÉs minden fenyőt megsimogatok.És megkérdezem: virrasztotok még?És megkérdezem: hogy aludtatok?És aztán feltűzöm a szívemetA legmagasabb fenyő... [Részletek]

A legszörnyűbb lavinák, úgy lehet, Indulnak egy elejtett szó nyomán, Mit elhallgatni - véltük - nincs miért, S mit elhallgatni jobb lett volna tán. [Részletek]

A közvélemény gyenge zsarnok a magunk véleményéhez hasonlítva. [Részletek]

Még a leglassúbb is, ha célját nem téveszti szem elől, szaporábban halad, mint az, aki céltalan bolyong. [Részletek]

Hiszem, hogy a világban létezik a jó, amelyet így vagy úgy áraszt magából a szerető Isten. De hiszek egy másik erőben is, amely éppen olyan valós, mint az Isten, akihez egész életemben... [Részletek]

Az életben, ha sikert akarunk elérni, mindent jó előre ki kell számítani. [Részletek]

Mindig marad valami, amit szerethetünk. Ha ezt nem tanuljuk meg, nem tanultunk soha semmit. [Részletek]

A sors mostoha, nem adhatjuk fel soha, minden, mi bennünk él, maga a csoda. [Részletek]

Fura világ ez, gondoltam, hogy két ember ugyanazt a dolgot pont fordítva látja. [Részletek]