Robert Anthony Salvatore idézet

Hát a fogak és karmok marta sebek lehetnek fájóbbak, mint az üresség és a csend? [Részletek]

A világ tágas, barátom, és tele van fájdalommal, de örömmel is. Az előbbi tart téged a növekedés ösvényén, a második pedig segít elviselni az utat. [Részletek]

Nehéz megérteni és elfogadni saját korlátaidat és az ezzel járó rádöbbenést, hogy bár megpróbálsz mindent, az gyakran elégtelennek bizonyul. [Részletek]

Az embereknél senki sem ért jobban az igazság maszkjának lengetéséhez. [Részletek]

Ha meghalok, (...) talán lesznek barátok, akik meggyászolnak, akik hordozzák az emlékem. Ez a lélek halhatatlansága, a végtelen örökség, a gyász táplálója. [Részletek]

Ami pedig a gondolkodásodat illeti, barátom, mi köt gúzsba jobban: az, ahogy a világ lát téged, vagy az, ahogyan hiszed, hogy lát? [Részletek]

Sima víz, mely meg nem mozdul, Szemközt velem, te vagy tükröm, Megőrizném én az arcom, Mit most látok, mindörökkön, Lelkemet a hosszú úton Romlatlanul tán megőrzöm. [Részletek]

A szép rögtön kell. Az igazra alszunk egyet. Lelkünknek elég a kép. A testnek keret is kell. [Részletek]

Arra kell gondolnunk, hogy a boldogság nem a nagy vagyonon alapul, hanem a lélek jó állapotán. [Részletek]

Emlékeink az egyetlen paradicsom, amelyből nem űzhetnek ki bennünket. [Részletek]

Volt, amikor messzire szálltam, Többé már nem bír el a szárnyam, Elfáradt már, mégis szállni kell. Mindig álmodtam egy szebb világról, S lassan eltűnök a nagyvilágból, S... [Részletek]

Az emberi szellem hiába próbál túllendülni a látható világ határain; mindig ide kényszerül visszatérni. [Részletek]

Nem támogatom szépségedet, csak tűröm. Süssem a Napot? [Részletek]

Létezik valahol köröttünk egy közös kedvaura: egy láthatatlan burok, amelybe mindannyian beleadjuk a sajátunkat. Ha a kollektív kedvbe többen dobnak be szenvedést, depressziót, bánatot,... [Részletek]