Robert Merle idézet

Ha az ember egyszer eltökéli, hogy csupa jót gondol magáról, akkor nem ismer lehetetlent. [Részletek]

Az megeshet, hogy valaki ne szeresse a nőket. De nemigen eshet meg, hogy aki szereti őket, ne vigye olykor túlságba szeretetét. [Részletek]

A hálátlanság valóban furcsa vétek, s ámbár igen elterjedt, az nem teszi kevésbé ocsmánnyá, ellenkezőleg: úgy elcsúfítja a lelket, mint a pestises fekély akár a legszebb testet is. [Részletek]

A barátság a találkozásokból táplálkozik, és meghal, ha megfosztják tőlük. [Részletek]

Az ember megszokja azt, aminek az életét köszönheti. És előbb-utóbb azt képzeli: magától értetődő. Pedig téved, semmi nem tart örökké, minden eltűnhet egyszer. [Részletek]

Az érett kor olyan, mint a látóhatár, minél közelebb jutsz hozzá, annál inkább hátrál. [Részletek]

Nagy kár bizony azt szeretni, ki nincs itt (...), s helyette a szelet ölelni. [Részletek]

Könnyebbé válik a megbocsátás, ha nem vállaljuk többé az áldozat szerepét. [Részletek]

Nem kell mindenkiről ítéletet alkotni, lehetséges értékelni másokat a különlegességük és az egyediségük miatt is. [Részletek]

Furcsa ez az egész, nem?! Minél híresebb a palotám, annál inkább hasonlít egy börtönre. [Részletek]

Az igazság szeretetének biztos jele, ha semmi iránt sem táplálunk nagyobb bizalmat, mint amennyire a bizonyítékok feljogosítanak. [Részletek]

Mindenki a saját baklövéseit hívja tapasztalatnak. [Részletek]

Hatalmas kagylógyűjteményem van, amit csak úgy elszórva tartok a világ tengerpartjain. Talán már láttad. [Részletek]

A halottak nagyon jó helyen lehetnek. Legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett vissza. [Részletek]