Roger Martin Du Gard idézet

Érzem, hogy hiába élnék egyedül más éghajlat alatt, az az igazán páratlan kötelék, amely kettőnk lelkét egymáshoz fűzi, akkor is megsejtetné velem mindazt, ami veled történik. [Részletek]

Szenvedni, szeretni, remélni születtem, remélek, szeretek és szenvedek! Életem története két sorban elfér: a szerelem éltet, s csak egy szerelmem van: TE! [Részletek]

Az életet azok hibázzák el leggyakrabban, akik indulóban félreismerték természetüket, és félresiklottak egy nem nekik való ösvényre, és azok, akik jó irányban indultak el, de nem... [Részletek]

Minden szenvedélyes szerelem mélyén végzetszerűen van valami félreértés, egy nagylelkű illúzió, az ítélőképesség tévedése - egy hamis fogalom, amit egyik ember a másikról... [Részletek]

Az ember él, s csak annyit tud Istenről, mint egy távoli, nagyon hatalmas uralkodóról, akit tisztelni tartozik ugyan, de nincsen hozzá személyes köze. Egy napon megismerkedik Vele. A mi... [Részletek]

Ha férfiakról van szó, miért borul sötétség az agyunkra, amikor épp ilyenkor igyekszünk világosan látni? [Részletek]

Korszerű önvédelmi fegyver vállról indítható rándítás. [Részletek]

Az érzelmek, akár az öröm, akár a szomorúság, a szeretet vagy a büszkeség annyira mélyről fakadnak, és olyan élesen, hogy végül ott maradunk meztelenül, védtelenül. [Részletek]

Annyiszor játszottam a boldogot, most végre boldog lehetnék, nyugtalanul figyelem magamat, vajon mi hiányzik még, (...) s a boldogot csak játszani lehet, és az élethez ennyi is elég, az... [Részletek]

Néha a sebhelyek tesznek minket azzá, akik vagyunk. [Részletek]

Ne menetelj a menetelőkkel! Ne állj be semmiféle csoportba! Csak tulajdon vércsoportodhoz tartozzál! (...) A Föld kihunytáig, a csillagok ellobbanásáig, a világok végezetéig. [Részletek]