Simonyi Imre idézet

Valamiképp olybá tűnsz ma már ahogy a valótlan is van (a maga módján) ahogy a hazugság olykor még hihető is - csak éppen nem igaz. [Részletek]

Élni? Igen - csak épp nem minden áron. Nagy áron? Talán. De nem bármi áron. [Részletek]

A harmadik pohár után már sejti az ember hogy a szerelem mindig magánügy egy ember ügye azé aki szeret. [Részletek]

Ne siránkozz. De ne is örülj. Ne hallgass. Ám ne is kiáltozz. Ne áldj senkit. És ne is átkozz. Ne könyörögj. Ám ne is könyörülj. [Részletek]

Aki kell, az kell, nem azért: amilyen, hanem annak ellenére, hogy bármilyen. [Részletek]

S egy napon majd megtudja az ember hogy mindenki közelebb áll a másikhoz mint hozzá bárki is. [Részletek]

Örökké várlak, és mégis minden érkezésed rajtaütés. [Részletek]

Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is. [Részletek]

Ha szeretsz: annyi, aminél több nem kívánható! Átutazóban a földön többre ne vágyakozz! ... [Részletek]

Két értelmes ember viszonyában az a természetes, ha mindenről, amiről másképpen gondolkoznak, vitatkozva próbálnak közös véleményt kialakítani. [Részletek]

Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, másnap meg szintén. [Részletek]

Mit ér a napvilág, Ha szemünk a jelenbe néz, S ködön át csak a múltba lát? [Részletek]

A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi... [Részletek]

Csak a szabad ember vitázhat, alkudozhat. A bebörtönzött ember nem köt alkut azzal, aki tömlöcbe vetette. [Részletek]