Simonyi Imre idézet

Örökké várlak, és mégis minden érkezésed rajtaütés. [Részletek]

Amiért élni jó volt még nem lesz rossz meghalni attól hogy élni rossz volt a halál nem megoldás. [Részletek]

Valamiképp olybá tűnsz ma már ahogy a valótlan is van (a maga módján) ahogy a hazugság olykor még hihető is - csak éppen nem igaz. [Részletek]

Őrizlek, mint rögeszmét a csendes eszelősök. [Részletek]

Adott, ameddig adhatott álmot, ébredést - de mire? - az élet. - de hogy ennyire elfogyhatott? [Részletek]

Akit az Isten elhagyott: az hagyja el az embereket. Aki nélkül megvan az Isten: az emberek is megvannak anélkül. [Részletek]

Hazugságra pedig ne kényszerítsetek és ne hajszoljatok odáig hogy az igazat kelljen kimondanom. [Részletek]

A nők hajlamosak merev osztályokat kialakítani. Rétegzett társadalmakat hoznak létre. A rétegzett társadalom pedig örök kihívás az erőszaknak. Nem esik szét. Felrobban. [Részletek]

Életünk döntő cselekedetei, vagyis azok, amelyek esetleg egész jövőnket megszabhatják, többnyire meggondolatlan cselekedetek. [Részletek]

Én azt hiszem, az emberek jóságában csak azok tudnak hinni igazán, akiknek minden reményük elveszett. [Részletek]

Ó igen, adni kell, adni, mindent odaadni. Munkát, erőt, életet. Pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást. Jó szándékot, jó akarást, imádságot, egészséget. Melegséget,... [Részletek]

Néhány ember a gondolataiba menekül az élet elől. [Részletek]

Miért rettegnek oly sokan a csendtől? Mi félelmetest hallanak ki belőle? [Részletek]

Minden, amire gondolunk, formálja, alakítja jövőnket. Ha aggodalmaskodsz, vagy félsz valamitől, a nap végére még több hasonló érzést hívsz magadhoz. [Részletek]