Sören Kierkegaard idézetek

Ha igazi ember egészen közel kerülne hozzád, elvenné lélegzeted. Kényszerűségből kell tehát álarcodhoz ragaszkodnod... És ez kitűnően sikerül. - Mert álarcod mindenkinél ... [Részletek]

Kockáztatni nem más, mint egy pillanatra elveszíteni az egyensúlyunkat. Nem kockáztatni nem más, mint elveszíteni önmagunkat. [Részletek]

Mi a költő? Szerencsétlen ember, aki mély kínokat rejt szívében, de ajkai úgy vannak formálva, hogy miközben sóhajok és kiáltások hagyják el, mindez úgy hangzik, mintha szép muzsika... [Részletek]

Mi az ifjúság? Álom. Mi a szerelem? Ennek az álomnak a tartalma. [Részletek]

Mind az ókorban, mind a középkorban természetesnek tartották az emberek az egyedüllét igényét, korunkban azt hiszik, hogy az egyedüllét semmi másra nem való, mint a bűnözők... [Részletek]

Minden nőnek megvan a maga sajátos szép része: a vidám nevetés, huncut pillantás, vágyakozó szem, lehajtott fej, kíváncsi értelem, csendes melankólia, mély sejtés, figyelmeztető... [Részletek]

Önmagunk becsapása szeretetből a legszörnyűbb ámítás; olyan örök veszteség, mely nem hozható helyre sem az időben, sem az örökkévalóságban. [Részletek]

Tökéletesen igazuk van a filozófusoknak, amikor azt mondják, hogy az életet visszafelé kell megérteni. Arról azonban megfeledkeznek, hogy előrefelé kell élni. [Részletek]