Stendhal idézet

Vajon kevésbé szép-e az út, ha a szélén húzódó sövényben tövisek szúrnak? Az ember csak menjen tovább, hagyja ott a mérges töviseket, hagyja meg őket keserves magányukban. [Részletek]

Miért kívánják tőlem, hogy ma is ugyanaz legyen a véleményem, mint hat héttel ezelőtt? A saját kijelentéseim zsarnokoskodjanak fölöttem? [Részletek]

Szépséges virág a szerelem, ám legyen elegendő bátorságunk, hogy szörnyű szakadék szélén szedjük. [Részletek]

Ami egyszerű és szerény, azt mindig elnyomja a kápráztató! [Részletek]

A legnagyobb boldogság, amelyet a szerelem adhat nekünk, az első kézszorítása annak a nőnek, akit szeretünk. [Részletek]

Csak én tudom, mi telt volna tőlem. Mások szemében legfeljebb kérdőjel vagyok. [Részletek]

Úgy gondolt a szenvedélyre, mint valamilyen szerencsejátékra: szemérmetlen csalás, csak az ostobák reménykednek benne. [Részletek]

A közvélemény gyenge zsarnok a magunk véleményéhez hasonlítva. [Részletek]

Még a leglassúbb is, ha célját nem téveszti szem elől, szaporábban halad, mint az, aki céltalan bolyong. [Részletek]

Hiszem, hogy a világban létezik a jó, amelyet így vagy úgy áraszt magából a szerető Isten. De hiszek egy másik erőben is, amely éppen olyan valós, mint az Isten, akihez egész életemben... [Részletek]

Az életben, ha sikert akarunk elérni, mindent jó előre ki kell számítani. [Részletek]

Mindig marad valami, amit szerethetünk. Ha ezt nem tanuljuk meg, nem tanultunk soha semmit. [Részletek]

A sors mostoha, nem adhatjuk fel soha, minden, mi bennünk él, maga a csoda. [Részletek]

Fura világ ez, gondoltam, hogy két ember ugyanazt a dolgot pont fordítva látja. [Részletek]