Stephenie Meyer idézetek

Amíg úton vagyok a Pokol felé, addig élvezem az utam. [Részletek]

Amikor saját sorsomról beszéltem, kétségtelenül kettőnkre gondoltam. Külön-külön az egésznek csak a fele voltunk. [Részletek]

Amint megszeretsz valakit, többé nem tudsz logikusan gondolkodni róla. [Részletek]

Annyira szeretnéd, hogy ez legyen a vég (...), hogy ez legyen az életed alkonya, mielőtt még igazán megkezdődött volna? [Részletek]

Átfutott az agyamon, amit arról hallottam, hogy a haldokló előtt néhány pillanat alatt lepereg életének filmje. Milyen szerencsés vagyok, hogy ezt megúsztam. Ki akarná kétszer... [Részletek]

Az a tudat vigasztalt, hogy ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett halok meg, akit szeretek. Nemes célért, éppenséggel. És ez azért számít valamit. [Részletek]

Az élet értelme maga a gyűlölet. [Részletek]

Az élet és a szerelem megy tovább. [Részletek]

Az élet szívás, aztán meghalsz. [Részletek]

Az életem egy nagy, kegyetlen vicc, és nem szökhetek meg a poén elől. [Részletek]

Az első szerelem csodája, meg ilyesmi. Hihetetlen, micsoda különbség van aközött, hogy olvasol valamiről, a moziban látod, vagy személyesen megtapasztalod. [Részletek]

Az eltelt idő nem változtatott azon, milyen ellenállhatatlanok számomra arcának tökéletes vonásai, és biztos voltam benne, hogy soha nem fogok hozzászokni. [Részletek]

Az ember elfuthat valaki elől, akitől fél, és megpróbálhatja legyőzni azt, akit gyűlöl. (...) Ám ha végtelenül szereted azt, aki végezni készül veled, nem marad választásod. Hogyan... [Részletek]

Az ember mindig éppen arra vágyik legjobban, amit soha, de soha nem kaphat meg. [Részletek]