Sütő András idézetek

A félelem, amely az erdei vadak létének és fennmaradásának legelső feltétele: az embert megnyomorítja. [Részletek]

A hatalom ott válik önnön karikatúrájává, amidőn saját szakállas vagy csupasz képét kezdi csodálni a történelem zsebtükrében. [Részletek]

A nyugalomhoz az kell: tudja az ember, hányadán áll a világgal. [Részletek]

A szülőföldnek sírhantjelöltjei vagyunk. És egyhangúlag megválasztott emlékei. Mert az utolsó hely az, ahol nevünk emlegetése kilobban... Mert amikor mindenütt elfelejtettek: a... [Részletek]

A történelem, bármennyire is a tömegek műve, egy-egy kiemelkedő személyiség karján sétál be az emlékezet házába. [Részletek]

Addig élünk, amíg módunkban áll visszafelé tekinteni. [Részletek]

Bár az írás és az igazság édestestvérek: gyakran mégis külön utakon tévelyegnek. [Részletek]

Boldogok, akik egymás szeme láttára múlnak el. [Részletek]

Hacsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Boldog ember, ki a munkájában megtalálja a valamikori játék hangulatát. [Részletek]

Havasi emberek megfigyelése, miszerint a viharban eltévelyedettek akkor kerülnek végveszélybe, ha már hátrafelé sem tájékozódhatnak, mert lábuk nyomát a hó befújta. Az ér, ha nem is... [Részletek]

Hűség és bátorság csak olyan emberek körében tanyázik, akik tiszta lelkiismerettel vannak egymás iránt: akiknek mosolyába nincsen kés göngyölve, szavaik pedig nem arra valók, hogy a... [Részletek]

Isten, mikor a bűnbe esett embert az édenből kiűzte, vigasztalásként egy szál fügevirágot nyújtott át neki. Ez minden, amit meghagyok tenéked a paradicsomi boldogságból. Senkitől... [Részletek]

Játszik velünk százszor megcsalatottan is a hullámzó reménység. [Részletek]

Ki tehet róla, hogy porszemként kaptuk az életünket is, az egyetlent? Ki rendelte vajon, hogy a porszem igazsága nélkül értelmetlenné válik az egyetemes jog és igazság is, amelyet nem... [Részletek]