Suzanne Collins idézetek
A bosszúvágy hosszan és forrón tud izzani az ember lelkében. Főleg, ha minden tükörbe vetett pillantás csak megerősíti a bosszú jogosságát. [Részletek]
- Suzanne CollinsA félelmetes eseményeket a legnehezebb kitörölni az agyból. Mivel ezekre emlékezünk a legélénkebben. [Részletek]
- Suzanne CollinsA túléléshez nem a benne lobogó tűzre, a lelkében izzó haragra és gyűlöletre van szükségem. Abból ugyanis bennem is van elég. Nekem tavasszal a pitypangra van szükségem. Az... [Részletek]
- Suzanne CollinsAmikor a lányom először megmozdult a hasamban, olyan ősi rettegés lett úrrá rajtam, amely egyidős volt az élettel. És csak akkor enyhült, mikor a kezemben tarthattam őt! [Részletek]
- Suzanne CollinsApa három hónappal azelőtt, januárban halt meg a bányaszerencsétlenségben, emberemlékezet óta nem volt olyan ítéletidő. Az elvesztése felett érzett tompultság helyét a semmiből... [Részletek]
- Suzanne CollinsAz elkeseredett emberek minden őrültségre képesek. [Részletek]
- Suzanne CollinsAz én rémálmaim mindig arról szólnak, hogy elveszítelek téged - mondja. - Amikor felriadok, és látom, hogy nem tűntél el, megnyugszom. [Részletek]
- Suzanne CollinsEl akarom mondani neki, hogy nagyon hiányzik. Ez viszont a részemről nem lenne tisztességes vele szemben. Ezért aztán csak állunk egymás mellett némán. (...) Megfogom és erősen... [Részletek]
- Suzanne CollinsEljön a pillanat, amikor nem menekülhetsz tovább, amikor szembe kell fordulnod azzal, aki meg akar ölni. Ehhez viszont össze kell szedned minden bátorságodat, ami nem könnyű feladat. [Részletek]
- Suzanne CollinsEljössz-e ahhoz a fához, s kenderkötél nyakláncban, társam leszel-e a táncban? Különös dolgok estek meg itt. Nem lenne abban semmi furcsa, ha éjfélkor a bitónál találkoznánk újra. [Részletek]
- Suzanne CollinsElőbb-utóbb kipusztítjuk egymást - azaz magunkat -, és átadjuk a bolygót valami rendesebb fajnak. Mert azzal a lénnyel, amelyik képes feláldozni a saját gyerekeit, hogy így rendezze el a... [Részletek]
- Suzanne CollinsEz az első csók, amelynek mindketten tudatában vagyunk. Egyikünk sem beteg, egyikünk sincs magán kívül a fájdalomtól, egyikünk sem veszítette el az eszméletét. Az ajkunk nem forró a... [Részletek]
- Suzanne CollinsEzúttal viszont senki sem zavarhat meg bennünket, csak mi magunk. (...) A bizsergető érzés egyre erősebb lesz, a mellkasomból szétárad a testemben, végig a karomban, a lábamban, míg... [Részletek]
- Suzanne CollinsIgazából senkinek sem hiányoznék - folytatja, és szemernyi önsajnálat sincs a hangjában. Azt tudom, hogy a családja nem törődik vele. Biztos meggyászolnák, ahogyan néhány haverja is.... [Részletek]
- Suzanne Collins