Szabó Ferencné idézet

A közös sors leteperi az embert és úgy odavágja a földhöz, hogy felemelkedni többé nem tud, s ha tudna, sem mer. [Részletek]

A jó Isten sem tudhat mindig ugyanarra a helyre, helyzetre figyelni. Újabban rengeteg a teendője! [Részletek]

Ó! Ha a törvényeknek nemcsak szava, ereje, de szíve és szeme is volna! [Részletek]

A gyermek, szülessen bárhová, legyen bárkié, még tiszta és ösztönösen a jóra áhítozik. Mentes az előítéletektől, nem úgy, mint a felnőtt, a szülő. [Részletek]

A megelőlegezett szeretet és bizalom eredményeként megindul a lelkekben az átalakulás! A sebzett, megriasztott, felőrölt, de fejlődésre még így is alkalmas, bizakodó emberlélekben az... [Részletek]

Az életnek, sorsnak nevezett hullámverés tengernyi átok törékeny, tojáshéj ladikját szüntelenül hányja-veti, dobálja. [Részletek]

A "nagyragadozók" által páni félelemben tartott, összezavarodott, amúgy is régen önbecsülését vesztett réteg azon vesz elégtételt, akin mer!!! És azzal a módszerrel, amelyet vele... [Részletek]

Miért szereti? Ki tudja megmondani? Ő semmi esetre sem. Szereti és ez minden. Már megpróbálta nem szeretni, és akkor elemi erővel törtek fel lelkéből a gyerekkori emlékek, a száján... [Részletek]

Lelkünk, mint halott lepke, oly törékeny, mint hárfahúr, a szélben elszakad, elég hozzá egy rosszul értett szó is, elég egy félreértett mozdulat [Részletek]

Az élet egyetlen célja, hogy azok legyünk, akik vagyunk, és azzá legyünk, akik lehetünk. [Részletek]

A nők közt oly titkos szövetség van, mint egy vallás papjai között. Gyűlölik, de védelmezik egymást. [Részletek]

Van egy alapigazság: ha visszafelé nézünk, megérthetjük az életünket, de még haldokolva is előre kell néznünk ahhoz, hogy leéljük. [Részletek]

Van egy röpke pillanat, amikor felébredsz reggel, és még nincsenek emlékeid. A boldog üresség. Az áldásos vakfolt. De nem tart soká. És hirtelen eszedbe jut, hogy ki vagy, és mi az, amit... [Részletek]

A gyáva fegyvere a csók, a bátoré a kard. [Részletek]