Szabó Ferencné idézetek

A gyermek, szülessen bárhová, legyen bárkié, még tiszta és ösztönösen a jóra áhítozik. Mentes az előítéletektől, nem úgy, mint a felnőtt, a szülő. [Részletek]

A jó Isten sem tudhat mindig ugyanarra a helyre, helyzetre figyelni. Újabban rengeteg a teendője! [Részletek]

A közös sors leteperi az embert és úgy odavágja a földhöz, hogy felemelkedni többé nem tud, s ha tudna, sem mer. [Részletek]

A megelőlegezett szeretet és bizalom eredményeként megindul a lelkekben az átalakulás! A sebzett, megriasztott, felőrölt, de fejlődésre még így is alkalmas, bizakodó emberlélekben az... [Részletek]

A "nagyragadozók" által páni félelemben tartott, összezavarodott, amúgy is régen önbecsülését vesztett réteg azon vesz elégtételt, akin mer!!! És azzal a módszerrel, amelyet vele... [Részletek]

Akit mindenki utál, megvet, az végül azonosulni fog a róla alkotott, többség festette torzképhez, s valóban rossz lesz, sőt! Egyre rosszabb! Amiért meg még jobban fogják gyűlölni, és... [Részletek]

Az életnek, sorsnak nevezett hullámverés tengernyi átok törékeny, tojáshéj ladikját szüntelenül hányja-veti, dobálja. [Részletek]

Az irigységnek, gonoszságnak úgy kell a rossz, ártó cselekedet, mint szikföldnek az eső. [Részletek]

Csak hát a körülmények! Azok ugyanúgy lehetnek rombolóak, elembertelenítőek, mint ahogy építőek és embert formálóak is. [Részletek]

Erősen hiszem, hogy ahol élünk s létezünk, legelsőbben ott kell rendnek lenni. Csak azután jön, jöhet a boldogulás. [Részletek]

Ha már mindannyian vetnek, akkor törvényszerű, hogy mindannyian aratnak is! [Részletek]

Kertet építeni annyi, mint egy mások számára is látható, érzékelhető, élvezhető szép világot, egy kápráztató életegyüttest megteremteni. Aki kertet alkot, az szépséget,... [Részletek]

Ó! Ha a törvényeknek nemcsak szava, ereje, de szíve és szeme is volna! [Részletek]

Öreg fejjel bátran mondhatom, hogy az élet nem olyan könnyű, mint a lepke szárnya, és sajnos - sok esetben - nem is olyan szép. [Részletek]