Szabó Lőrinc idézetek

Legyek bár vendég a hazámban és koldus a föld kerekén, a szépnek, amit láttam, így is örök gazdája vagyok én. [Részletek]

Lettél, ami vagy: szűrő lettél, a legszebb-szabadabb szeretkezés érzékeiden át a mindenséggel: Te meg a Világ. [Részletek]

Már esteledik a világ; időm oly gyors és oly kicsi! Csak egy isten van: én vagyok; csak egy bűn: nekem ártani. [Részletek]

Mert míg kell csak egy árva perc, Külön; neked, Míg magadra gondolni mersz, Míg sajnálod az életed, Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan Halott és akarattalan: Addig nem vagy a többieknél... [Részletek]

Mert te ilyen vagy s ők olyanok és neki az érdeke más s az igazság idegállapot vagy megfogalmazás s mert kint nem tetszik semmi sem s mert győzni nem lehet a tömegen s ami szabály,... [Részletek]

Mikor a kielégülés hűti már vágyad tetszhalottra s mégy megint, mégy gőgös robotba s látod, hogy mindent férfi-kéz [Részletek]

Mikor nem láttad, akkor néztelek, csak akkor néztelek boldogan, és szavaimat szégyenkezve kuszálta a tettetés... [Részletek]

Minden vagyok, semmi se vagyok, mese és változás: fölnézek a holdra s az vagyok, szemfényvesztő varázs. [Részletek]

Mindenkinek ismeretlen a másik, - csak akkor enyém az agyad játéka is, ha egészen enyém vagy: amíg külön maradunk, nem elég bizalmas teljes szemérmét levetni a lélek, de a testi... [Részletek]

Mindenütt ott vagy, ahol valaha tudtalak, láttalak, szerettelek: út, orom, erdő veled integet, falu és város, nappal és éjszaka folyton idéz, őszi hegy s tél hava, vizpart s... [Részletek]

Mint lámpa, ha lecsavarom, Ne élj, mikor nem akarom; Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan Börtönt ne lásd; És én majd elvégzem magamban, Hogy zsarnokságom megbocsásd. [Részletek]

Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt. Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt. Mit láttam benned? Magam végzetét. Mit láttál bennem? Egy út kezdetét. [Részletek]

Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok, (...) és nem tudják, hogy tegnap engem csókolt, és hogyha hallgat, nem tudják, hogy ő most arra gondol, hogy tegnap hullt a harmat s ránk hullt... [Részletek]

Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul feküdtem ott gyanútlan karokban, de mikor végre álom s ébredés közt félig tolvaj s fél-részeg öntudattal megloptam az istenek gyönyörét, nem... [Részletek]