Szabolcsi Erzsébet idézet

Nem hallottalak. Hangod mégis ott zenél lelkem mélyében. [Részletek]

Daltalan éjjel bánatomat altatom. Könnyet fúj a szél. [Részletek]

Hiányzik nekem, hogy én is hiányozzak egyvalakinek. [Részletek]

Gyönyörű dallam, ha lelked a lelkemmel egy húron pendül. [Részletek]

Mert az élet repül velünk, ha szárnyalunk vagy csak megyünk, andalogva, kézen fogva, emlékeket felkarolva, sóhajokba kapaszkodva, összebújva vagy széthullva, illatokkal, illanókkal ... [Részletek]

Kölcsönkértem a kabátod, hogy közelebb legyek a bőrödhöz. [Részletek]

Sosem láttalak. Arcod mégis ott ragyog szemem tükrében. [Részletek]

A nők hajlamosak merev osztályokat kialakítani. Rétegzett társadalmakat hoznak létre. A rétegzett társadalom pedig örök kihívás az erőszaknak. Nem esik szét. Felrobban. [Részletek]

Életünk döntő cselekedetei, vagyis azok, amelyek esetleg egész jövőnket megszabhatják, többnyire meggondolatlan cselekedetek. [Részletek]

Én azt hiszem, az emberek jóságában csak azok tudnak hinni igazán, akiknek minden reményük elveszett. [Részletek]

Ó igen, adni kell, adni, mindent odaadni. Munkát, erőt, életet. Pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást. Jó szándékot, jó akarást, imádságot, egészséget. Melegséget,... [Részletek]

Néhány ember a gondolataiba menekül az élet elől. [Részletek]

Miért rettegnek oly sokan a csendtől? Mi félelmetest hallanak ki belőle? [Részletek]

Minden, amire gondolunk, formálja, alakítja jövőnket. Ha aggodalmaskodsz, vagy félsz valamitől, a nap végére még több hasonló érzést hívsz magadhoz. [Részletek]