Szabolcsi Erzsébet idézetek

Add meg a hangot, s én zenévé varázslom hangulatodat. [Részletek]

Boldogan mennék hozzád, ha te várnál rám boldogtalanul. [Részletek]

Daltalan éjjel bánatomat altatom. Könnyet fúj a szél. [Részletek]

Egyedül vagyok... lelkembe zárt hiányod társaságában. [Részletek]

Gyönyörű dallam, ha lelked a lelkemmel egy húron pendül. [Részletek]

Hiányzik nekem, hogy én is hiányozzak egyvalakinek. [Részletek]

Kölcsönkértem a kabátod, hogy közelebb legyek a bőrödhöz. [Részletek]

Könnyeim hullnak: gyöngybezárt emlékeim hová gurulnak? [Részletek]

Lennél-e kedvemért felhő, kapkodó szél? Lennél-e kedvemért széllel szálló levél? Lennél-e értem pitypangbóbita, ha én lennék az ősz hűvös sóhaja? [Részletek]

Mert az élet repül velünk, ha szárnyalunk vagy csak megyünk, andalogva, kézen fogva, emlékeket felkarolva, sóhajokba kapaszkodva, összebújva vagy széthullva, illatokkal, illanókkal ... [Részletek]

Ne szólj, szól helyetted a csend. Ne nézz, hunyt pillád mögött vagyok. Ne hívj, hívnak az álmaink. Ne keress, hisz úgyis ott vagyok. [Részletek]

Nem hallottalak. Hangod mégis ott zenél lelkem mélyében. [Részletek]

Sosem láttalak. Arcod mégis ott ragyog szemem tükrében. [Részletek]

Tükröm legyél. Lássam arcom rezdülését a szemedben. Lássam lelkem legmélyét az arcodon. Érezzem minden gondolatomat általad. Lássam magamat benned. [Részletek]