Széchenyi István idézetek

Lelkemet a mindenható Istennek ajánlom, kit mindig, mint a legfőbb jót forrón imádtam, habár tőle emberi gyarlóságomnál fogva sokszor el is távoztam, amit keserűen sirattam éltemen... [Részletek]

Merjünk nagyok lenni, s valóban nem olyan nehéz, de legyünk egyszersmind bölcsek is! [Részletek]

Minden becsületes szívnek legszentebb a hon. [Részletek]

Mindig van a politikai gyilkosban valami zavaros vágy, hogy még áldozata előtt is igazolja magát: akar valamit mondani a mentségére még akkor is, ha amit mond, se ő magát, se senki mást... [Részletek]

Nem, mi nem születtünk reformátoroknak, előbb mi magunkat kell megreformálnunk. Látogatnunk kell az alázat, az önmegtagadás iskoláját. [Részletek]

Nem vagy szabad, míg önmagadért élsz, mert önzésed rabja maradsz. [Részletek]

Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobb hibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát. [Részletek]

Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek - amennyire lehet - világosan látnak. Ha azonban a népek... [Részletek]

Nincs nagyobb bűn, mint másokat vezetni, másoknak parancsolni, másokon uralkodni akarni - ahhoz való tulajdon és talentum nélkül. [Részletek]

Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; én azt szeretném hinni - lesz! [Részletek]

Sokan azt gondolják: Magyarország volt. Én azt szeretem hinni: lesz! [Részletek]

Sokat kell tanulnia az embernek ahhoz, hogy megtudhassa, milyen keveset is tud. [Részletek]

Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki. [Részletek]

Tapasztalást pénzért venni vagy hagyományképpen kapni nem lehet. [Részletek]