Szerb Antal idézetek

A walesi nyelv nagyon csodálatos. (...) Minden egész másképpen, egészen túlvilágian hangzik. Például el lehet még egy nyelvet képzelni, ahol a sört úgy hívják, hogy "cwrw"? [Részletek]

Akik pedig igazán művészei és bajnokai voltak a szerelemnek, sosem voltak tárgyilagosak. Casanova számára mindig istennő volt az a nő, aki szembejött vele az utcán, és mindegyik szebb... [Részletek]

Az angol újságok kezelését sosem tudtam megtanulni, úgy látszik, ahhoz születni kell, hogy az ember az angol sajtótermékeket olyan mikroszkopikus méretűre tudja összehajtani, mint ahogy... [Részletek]

Az egész csoda rút és értelmetlen volt. Természetes úton ilyesmi nem történik. Az ember elveszítheti a sarkantyúit, a felsőkabátját, volt már arra is eset, hogy a kardját, de nem... [Részletek]

Az egyetemet végeredményben én is csak úgy tekintettem, mint néhány évi haladékot. Időt nyerni, mielőtt felnőtt leszek. [Részletek]

Az első találkozás a tudománnyal olyan részegítő, mint a szerelem. [Részletek]

Az ember mániákusan, veszendően, a pokol és a halál határán vágyódik valaki után; keresi, kergeti, hiába, és az élete elsorvad a nosztalgiában. [Részletek]

Az ember sokkal jobban megbecsüli az olyan dolgot, amiért várnia, küzdenie és szenvednie kellett. [Részletek]

Az iszonyat nem az éjszaka és a félelem dolgaiban a legerősebb, hanem akkor, mikor fényes nappal bámul ránk valami mindennapi dologból, egy kirakatból, egy ismeretlen arcból, egy fa ágai... [Részletek]

Azt mondják, mindjárt meg lehet látni, hogy nő lakik a szobában: apróságok, terítők, virágok, nippek jelennek meg, és a toalett-holmik intim arca sugározza a női test melegét. [Részletek]

Édes, a lélekben az ellentétek egymás mellett vannak. Nagy aszkéták nem hideg és szenvtelen emberekből lesznek, hanem a legtüzesebbekből, azokból, akiknek van miről lemondaniuk. [Részletek]

Egy találmány születésének pillanata sohasem véletlen; az emberek mindig csak azt találják fel, amire szükségük van, és azt mindig fel is találják. [Részletek]

Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami. [Részletek]

Érzem, hogy most kezdek meghalni, mert az ember nem egyszerre hal meg, hanem lassanként, amint érzékei megvénülve felmondják a szolgálatot. [Részletek]