Tandori Dezső idézetek

A lemondást nem holtunkban (halálunkon) kell gyakorolni. Ott már nincs benne semmi élvezet. [Részletek]

A reménytelenség a bevallás tisztessége. [Részletek]

Akinek úgyse lehet elmondani semmit, annak úgyse lehet elmondani semmit. [Részletek]

Ami nem dől el, soha nem is állt. [Részletek]

Az idő zárt dió. Nem lehet bekapcsolódni. Az idő szórt mák. Nem lehet széjjelebb szóródni. [Részletek]

Az intellektuális igazságok – s minden, ami reájuk épül – messzemenőkig kielégítetlen hagynak mindőnket. Visszamenőleg is; és ez megszégyenítő. [Részletek]

Azt mondják, mindig rajtunk is múlik minden. Rajtam ne múljon. [Részletek]

Csak azt az életet értjük (másoknál), amit magunk is éltünk. [Részletek]

Csak egyet nem lehet megértetni senkivel, hogy semmit nem lehet megértetni senkivel. [Részletek]

Egy szépséges éji lepke került elő polcom mögül. Vergődött. Segíteni akartam neki. Nehezen vette, "butácskán". Végül sikerült, és... "Te, nincs az a szépséges ív... ahogy a... [Részletek]

Ha magamról mondok bármit, nem szabad mondanod rá semmit. De ha magamról nem mondok semmit, rólam akkor se mondhatsz bármit. [Részletek]

Ha örülsz, hogy élsz, nem lehet neked túl nagy öröm az élet. [Részletek]

Ha szerelmünkkel szerelemért/ben szemezgetünk: elmúlik. Sport, erotika: elmúlik. Az igazi aforizma nem múlik el. [Részletek]

Lehetetlenre törekszünk. Magunk körül olyan jobbra, amit kellőként fogadna, rejtelmünk, eszünk és lelkünk. De ha lenne ilyen, kérdem, abban meg mivé romolnánk? [Részletek]