Thomas Mann idézetek

A halálhoz, az elmúlthoz való hűség csak kajánság, sötét kéj és emberellenes gyűlölködés, ha gondolkodásunkat és uralkodásunkat is meghatározza. Az ember a jóság és a szeretet... [Részletek]

A halálról senki se tudna sokat mesélni, aki onnét visszajönne; mert a halált nem éli át az ember. Sötétségből jövünk, és sötétségbe távozunk, a kettő között vannak... [Részletek]

A házasságban korántsem közömbös, kinek az oldalán van a... morális fölény. [Részletek]

A jó mindenkor elkésve jön, mindig későn készül el, amikor az ember már örülni sem tud neki istenigazában. [Részletek]

A legényéletnek van valami mellékíze, ami elszigeteltségre és ténfergésre emlékeztet. [Részletek]

A lélek megismerése egymagában menthetetlenül mélabússá tenne minket, ha a kifejezés öröme fel nem vidítana. [Részletek]

A lelki depresszió egy bizonyos állapotában mindaz, ami bennünket rendes körülmények között bosszant, és belőlünk egészséges méltatlankodást vált ki, bágyasztó, tompa és hallgatag... [Részletek]

A magányban némán szemlélődőnek megfigyelései elmosódottabbak s mégis élesebbek, mint a társas emberéi, gondolatai súlyosabbak, különösebbek, és mindig van bennük leheletnyi bú.... [Részletek]

A megismerés és kifejezés bátorsága: ez az irodalom, humanitás. [Részletek]

A metafizika a gonosz. Mert a metafizika nem való egyébre, mint arra, hogy elaltassa a buzgalmat, amelyet a társadalom templomának építésére kellene fordítanunk. [Részletek]

A múlandóság teremti az időt. [Részletek]

A múltat ünnepelni szép dolog, ha az embernek a jelent és a jövőt illetően rendben van a szénája... Kellemes az ősökre emlékezni, ha az ember egynek tudja magát velük, és tudja... [Részletek]

A művészet fölfokozott élet. Mélyebben boldogít, gyorsabban fölemészt. [Részletek]

A nevetés a lélek csillanása. [Részletek]