Thomas Mann idézetek

Az idő, mely az elbeszélés eleme, az elbeszélésnek tárgyává is lehet; és ha túlzás is azt mondani, hogy lehetséges "az időt elbeszélni", azért az időről valamit elbeszélni nyilván... [Részletek]

Az időnek a valóságban nincs tagozódása, az új hó, új esztendő kezdete nem jár mennydörgéssel vagy trombitaharsogással, és még az új évszázad beköszöntésekor is csak mi, emberek... [Részletek]

Az időnek - még akkor is, ha szubjektív élményszerűsége gyengül vagy megszűnik - tárgyi valósága van, dolgozik, "időzít", változást érlel. [Részletek]

Az időnél nincs "voltaképpen". Ha hosszúnak érzed, hosszú, ha rövidnek érzed, akkor rövid, de hogy igazából milyen hosszú vagy milyen rövid, azt nem tudja senki. Egy perc olyan... [Részletek]

Az ijedelem a bátorság előfeltétele. [Részletek]

Az ott éppolyan, mint az itt, az imént olyan, mint a most és a majd; a tér mérhetetlen egyhangúságában megfullad az idő; a ponttól pontig való mozgás nem mozgás többé, ha egyformaság... [Részletek]

Csak a halál képes rábírni másokat, hogy fejet hajtsanak a mi szenvedéseink előtt, és a legnyomorúságosabb szenvedések is felmagasztosulnak a halálban. [Részletek]

Csakis úgy juthatunk valaha is följebb, ha már tudunk kételkedni önmagunkban. [Részletek]

Csodás dolog áldozatot hozni, de keserves áldozatnak lenni. [Részletek]

Diplomácia nélkül a művészet sem boldogul. [Részletek]

Egy drága halottunk emlékét azzal tiszteljük a legjobban, ha kimondjuk, hogy a bíráló, kritikai elv értelme, oka, célja csupán egyetlenegy lehet: a kötelesség elve, az élet parancsa.... [Részletek]

Egy szakasz, hosszú szakasz az elválás. A viszontlátás: rövid fejezet, töredék csupán. [Részletek]

Egy szövetség célja és lényege sohasem a szemlélődés, hanem az abszolút szellemben való szervezettség. [Részletek]

Egyéniségének ablakrácsai közül reménytelenül mereszti szemét az ember a külső körülmények börtönfalaira, míg csak nem jő a Halál, hogy hazaszólítsa a szabadságba. [Részletek]