Váci Mihály idézet

Elmúlnak így azt estjeim nélküled, csillagom. Olyan sötét van nélküled, szemem ki sem nyitom. [Részletek]

Tudom, nincs nagyobb az emberi sorsnál: - a kezdetnél tudni: mi lesz a vég! s feledni mégis minden csóknál a Múlást: az élő eszméletét. [Részletek]

Naponkint elbukom magammal küzdve, gyönge vagyok s hatalmas: legyőzöm önmagam és vétkezem, - a bűntudat szívemben hideg kardvas. Pálcát török magam fölött és szánom, felmentem magam... [Részletek]

Hová lettek a drága vereségek, amelyek nélkül győzni nem lehet! S minden - amit adhatott ez az élet, s amit, gazdagon, el is veszthetett! [Részletek]

Nem szerelem ez már, - könyörgés: - engedd, hogy magam visszaadjam, hisz mindazt, mi lehettem volna, - bár elrontottam - Tőled kaptam. [Részletek]

Ha szólsz - a gondolatot mindég mért, elhelyezett szavak tartsák, mint pillérek a hidak ívét, [Részletek]

Emlékszel? Engem elfeledhetsz. De a percekre emlékezzél, mikor odabújtál a szívemhez és magadról megfeledkeztél. [Részletek]

Bár megmondhatnám nektek, hogy ugyanaz vagyok, aki voltam! De játszanom kell a szerepemet. Méghozzá jól. Közben pedig lezárt szemhéjam mögött a könnyek egyenesen a lelkembe folynak.... [Részletek]

- Buta vagyok én, Karak? - Nem vagy buta, csak még keveset tudsz. [Részletek]

A tengerbe vissza-visszatérő vizek "belehalnak" a tengerbe. Valójában azonban nem szűnnek meg - csupán hazatalálnak. E "paradoxon" talán legszebb és legmegvilágítóbb képe, hasonlata a... [Részletek]

Minden ciklus egyfajta reakció az előző ciklusra. [Részletek]

Amikor a vágy meghal, a félelem megszületik. [Részletek]

Az új társadalmak mindig primitívek. [Részletek]

A vasmacska a földhöz szegez, de a bizalom... a bizalom oda repít, ahová csak akarod... [Részletek]