Vajda János idézet

Az állatokban is, ha nyár, ha tél, Hozzánk az isten példákkal beszél. [Részletek]

És nem tudom, mi fáj majd jobban: Mi itt örökre elveszett, Vagy ami él a multban, s onnan Kivenni többé nem lehet? [Részletek]

Nem birok már a szivemmel, Úgy teli van szerelemmel. Ha valahol ki nem öntöm, Maradásom nincs e földön. [Részletek]

Mit lelkem eddig félve sejtett, Előttem áll a nagy titok, Hogy csak az halt meg, ami nem lett, S az él örökké, ami volt. [Részletek]

Látlak én még, látni foglak, És szüntelen gondolok rád. El nem válok soha tőled; Mégis, mégis... isten hozzád! [Részletek]

Oh hogyha égi, földi itten Mi kavarog, mind csalfa, gaz; Színlés, csalás, hazugság minden, Csak lenne bár ez egy igaz! [Részletek]

Valóban elfeledkezem, S mit érzek, nem tudom: Jövő-e, mult-e vagy jelen? Öröm vagy fájdalom? [Részletek]

Hónapok óta úgy érzem, álmodom. Minden nap rettegek, hogy egyszer eljön az ébredés. [Részletek]

- Buta vagyok én, Karak? - Nem vagy buta, csak még keveset tudsz. [Részletek]

A tengerbe vissza-visszatérő vizek "belehalnak" a tengerbe. Valójában azonban nem szűnnek meg - csupán hazatalálnak. E "paradoxon" talán legszebb és legmegvilágítóbb képe, hasonlata a... [Részletek]

Egy folyamatot nem lehet úgy megérteni, hogy megállítjuk. A megértésnek együtt kell haladnia a folyamattal, részévé kell válnia. [Részletek]

Az öntömjénezés szokott büntetése közmegvetés. Aki magának tetszik, mindenki másnál visszatetszik. [Részletek]

Ha a világ holnap itt lesz, Várni fogok én is rád, ha az égbolt holnap ott lesz, teljesül a kívánság. [Részletek]

A vasmacska a földhöz szegez, de a bizalom... a bizalom oda repít, ahová csak akarod... [Részletek]